2019. január 4., péntek

MAGYARORSZÁG - PUTYIN SZOLGÁLATÁBAN - REVANSISTA VESZÉLYFORRÁS KÖZÉP-EURÓPÁBAN - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2019.01.04.


- Orbán 5. hadoszlop az EU-ban és a NATO-ban 

- Karas: A Fideszt pedig ki kell zárni a Néppártból!

- A történelmi tények Schmidt Mária német szakértőjét sem érdeklik túlságosan



Washington Post

A vendégkommentár azt latolgatja, vajon Magyarország olyan állam lesz-e Európa közepén, amely a békét fenyegeti? A szerző, James Kirchik, a több mint 100 éve működő Brookings Elemző Intézet külső munkatársa, emlékeztet arra, hogy az Orbán-kormánnyal kapcsolatos nemzetközi bírálatok elsősorban a hazai állapotokat teszik szóvá, lásd a jogállamot, a hatalmi ágak szétválasztását, vagy a sajtószabadságot. Ám a miniszterelnök ténykedése nem csupán a demokrácia iránti elkötelezettségét kérdőjelezi meg, hanem azt is, hogy mennyire tekinthető az USA, illetve nyugati világ megbízható szövetségesének. Tessék csak megnézni, mit művelt csak az utóbbi pár hétben, hiszen a NATO külügyminiszteri ülésén, a nyelvtörvény körüli vitára hivatkozva megpróbálta megtorpedózni a kapcsolatok javítását Ukrajnával, amivel Moszkva parancsának megfelelően jár el. Méghozzá nem is először, emlékezzünk csak arra, amikor Amerika helyett Putyinnak adott ki két orosz fegyverkereskedőt.

Habár a magyar vezetés formálisan támogatja az Oroszország elleni szankciókat, Orbán az intézkedések leghangosabb belső bírálója. Az Ukrajna elleni agresszió miatt Európa nemigen akar találkozni az orosz államfővel, a magyar politikus azonban többször is barátként látta vendégül az elnököt. Egyes hírszerzési források szerint napjainkban Magyarország a legfőbb csatorna, amelyen keresztül a Kreml igyekszik befolyásolni a nyugati szövetséget. Orbán Viktort is ugyanaz hajtja, ami Putyint: a revansizmus. A magyar jobboldal 100 évvel Trianon után is nacionalista érzelmeket gerjeszt a határon túli magyarok soraiban.

Orbán mára a század egyik legkövetkezetesebb politikai szereplője lett, mindenkit megelőzött a nemzeti populizmusban, szélsebesen alakítja át az országot egypártrendszerré és távolodik el a demokratikus szervezetektől. A tekintélyelvű Kelet felé közeledik, arra a világra készül, amely szerinte a NATO és az EU után várható, miután úgy gondolja, hogy Európát lerohanják majd a muzulmánok. Amikor az amerikai külügyminiszter a múlt hónapban Brüsszelben az oroszoknak és a kínaiaknak üzent, mármint hogy ne próbálják illiberális alapokon átalakítani a világot, voltaképpen azt írta le, amit Orbán csinál az észak-atlanti rendszeren belül. Napjaink Európájában a fő küzdelem a demokrácia és a tekintélyelvűség között zajlik. Csak éppen egyre nehezebb megmondani, hogy a magyar kormányfő melyik oldalon is áll.

Die Presse

Az osztrák konzervatívok strasbourgi frakcióvezetője azt gondolja, hogy az Európai Néppártnak meg kell szabadulnia a Fidesztől és sajnálatosnak tartja, hogy az EPP nem következetesebben vitte végig a Fidesz tagságának felfüggesztést. Karas egyúttal kifogásolja, hogy az Európai Tanácsban egy szemernyit sem jutott előbbre a jogállami eljárás ügye a magyar kormánnyal szemben. A politikus a tavaly év egyik nagy mulasztásának tekinti, hogy ez így történt. Arra reagált, hogy Roszik Gábor lelkész, aki Orbán hívéből annak ellenfele lett, nehezményezte, hogy az ÖVP nem lép fel a magyar miniszterelnök demokrácia-ellenes, kereszténydemokrata-ellenes és konzervatív-ellenes politikájával szemben. Pedig, mint mondta, sokan üdvözölnék Magyarországon, ha a párt egyértelműen kiállna a magyar vezetővel szemben.

New York Times

Lipták Béla szerint mindennek Trianon az oka. Az Amerikában élő környezetvédelmi professzor, az 56-os események egyik szereplője, a lap jó egy hete megjelent cikkével kapcsolatban fejti ki véleményét, miután az elemzés azt boncolgatja, hogy a magyar politikai rendszer látszólag demokratikus, ám ha a felszín mögé hatolunk, akkor már nehéz eldönteni, hogy voltaképpen mivel is állunk szemben. Nos, az olvasói levél szerint a magyarok elidegenednek Nyugat-Európától és az EU-tól, sőt, mindkettőre dühösek, mivel az unió nem tett semmit, hogy orvosolja az 1. világháború után történt hatalmas igazságtalanságot. Lipták azt hangsúlyozza, hogy a történelmi előzmények alapján Brüsszelnek kötelessége legalább helyi autonómiát követelni az anyaországtól elszakított millióknak. A közvéleménynek pedig meg kell értenie, hogy a demagógok milyen érzelmeket lovagolnak meg. Nyugaton ugyanis a legtöbben nem is tudják, hogy létezik ez a nemzeti kisebbség, noha az az egyik legnagyobb a földrészen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.