2019. január 14., hétfő

TUDOD JÓL, HOGY ÜZLETI ÜGYEKKEL NEM FOGLALKOZOM, LAJOS

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2019.01.14.


Csak és kizárólag ilyen nagyon szép hétfő reggeleket kívánok, mint a mai! Igaz, fogalmam sincs egyelőre, mely konkrét szépségekre gondolok, de majd biztosan kiderül. Főleg amint nekilátok lapátolni a lebomlani sehogy sem akaró NER-ürüléket. Sajnos még mindig nem találtam meg a precízebb kifejezést arra, amiben üldögélünk, és az is igaz, hogy magától biztosan nem fog lebomlani.

Annak fényében, hogy a Direkt36 milyen szépen és hosszan összeszedte Simicska Lajos nevezetű oligarcha bukásának Orbán Viktorban és a geciségben gyökerező, titkosnak talán nem, viszont brutálisnak nagyon is nevezhető történetét, immár az is érthetővé válik (ha eddig nem volt az), hogy miért nem nyert bebocsáttatást a tényfeltáró portál stábja a hagyományteremtésileg összetrombitált miniszterelnöki kormányinfóra.

Ami – így egyben olvasva a sztorit – ennél sokkal durvább és tragikusabb, hogy valójában semmi új nincs benne. Egyszerűen csak összeszedve látjuk egy ország elborzasztó kórképét, amelyet két gátlástalan, erkölcstelen alak vállt vállhoz vetve felszántott, kizsigerelt. És a sorok között, kimondatlanul egy olyan magyar társadalomnak is megkapjuk a lesújtó látleletét, amelynek egy része az egykori országos cimborák – kollégiumi szobák lábszagában konszolidálódott – érdekhaverságának szertefoszlása után is tapsikolva helyesli, hogy ez történt, hogy így történt, és hogy ő erre politikai felhatalmazást adott. Mármint arra, hogy a feje fölött egy, a maffiára nem csupán emlékeztető, de konkrétan annak is látszó banda rátegye a patáját a közösre, majd a feje fölött marcangolja egymást az összarabolt koncért.

Most azt hagyjuk, hogy a Fideszben állítólag a legokosabbnak számító Lajos sokak által vizionált atombombájából legfeljebb az érintett által hurcolászott két darab sugárzásmérő volt igaz (nem túl diszkrét bája van annak, amikor a haverodból azt is kinézed, hogy képes lenne eltenni láb alól), vagy hogy milyen emberanyagból készült az a miniszterelnök, aki szerint az ország legolvasottabb hírportálját utasításra be lehet és be kell zárni máról holnapra, mert csak. Egyetlen gondolatot emelnék ki mindössze az O1G jeligére végbement szakítás történetéből. Szerintem mindennek ez a kulcsa. Hogy a kapzsiság, feneketlen étvágy és egyéni gátlástalanság miatt megromlott házasságból miként akartak jól kiszállni a felek:

Az oligarcha egy 2017-es RTL-interjúban azt mondta, hogy itt közölte Orbánnal, hogy nem változott a véleménye a korábbi találkozóhoz képest, és nem szeretne részt venni a folytatásban. (…) Az oligarcha ezen a találkozón vetette fel Orbánnak azt, hogy a kiszállást úgy érti, hogy egy megfelelő összegért cserébe hajlandó átadni az üzleti érdekeltségeit. (…) Simicska később több bizalmasának is azt mondta, hogy Orbán nemet mondott az ajánlatra.

Arról nem sikerült információkat szerezni, hogy oligarcha mennyit kért a cégbirodalmáért, és az ajánlatról szóló beszélgetés részletei sem ismertek, de az epizód így is rámutat az Orbán és Simicska közti konfliktus egyik lényegi elemére. Együtt építették fel a Fideszben megtestesülő politikai és gazdasági konglomerátumot, és a több évtizedes közös munka után egyszerűen nehéz lett volna az elszámolás arról, hogy kinek mi jár ebből. Simicska úgy érezte, hogy sok munkája van benne, ezért csak fizetség ellenében válna meg a tulajdonában lévő cégektől. Orbánt és környezetét viszont zavarta ez a hozzáállás, mert – ahogy egyikük fogalmazott – „hallgatólagos megegyezés volt a Fideszben”, hogy ami létrejött, az „Lajos nevén van, de az nem az övé, hanem a közösségé”.

Nem lenne baj, ha a nyugdíjukra várakozó szépkorúak, a munkaerőhiány miatt a fejükön keresztül eső pedagógusok, egészségügyi dolgozók, rendőrök, minden tutiból kihagyott, félmondatos, könnyen memorizálható hazugságokkal, és véres gyűlöletpropagandával zabáltatott bérből és fizetésből élő magyar emberek, akik Viktor királyt könnybe lábadó szemmel hallgatják, isszák a zsaroló fenyegetőzéseit és talán még arra is képesek lennének, hogy az utolsó 5000 forintjukat sárga csekken küldjék el a Fidesz kampányára támogatás gyanánt, ezt jól megjegyeznék. Amit Orbán és Simicska 25 éven keresztül együttes erővel ellopott a közösből, az az övék. Elveszítette köz jellegét, és viszontlátásra, el lehet felejteni örökre.

És akkor jön az erkölcsi Mariana-árok és beleröfögi a pofánkba, hogy üzleti kérdésekben nem nyilvánít véleményt, mert a magyar politika fontos kiindulópontja a politika és az üzlet elválasztása egymástól, és sem magát sem a kormány egyéb tagjait nem engedi beleprovokálni üzletet érintő kérdésekbe. Ez a cikk elejétől a végéig annak a kibaszott bizonyítéka, hogy megint igazat mondott, tizensokadszorra is igazat mondott a felcsúti tudatrepedés. El is képzeltem, ahogy Lajos odament, hogy ki akar szállni és mindenét el akarja adni neki, mire Orbán előadta a kreténlemezt: tudod jól, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozom, Lajos. Mondjuk abból a 700 ezer forintos plebejus miniszterelnöki megtakarításból kurvára nehéz is lett volna a csilliárdos Simics-birodalomért járó lelépési pénzt kifizetni, nem igaz? Hát de mire tartjuk a Lölöket, a Garancsikat, mire való a vejünk, ha nem ugyanarra, amire legokosabb Lajos? Hát erre. A hallgatólagos megegyezésre. Hogy amit elloptunk a hülye magyaroktól, az a miénk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése