2019. február 25., hétfő

AUF WIEDERSEHEN, GOODBYE!

MAGYAR HANG
Szerző: DÉVÉNYI ISTVÁN
2019.02.24.


...A kisvárosi iskolákban kevés a nyelvtanár, általános gyakorlat, hogy a nyelvi órákon nincs csoportbontás, s 30 fős osztályokban próbálkoznak az oktatással. Az egyik pedagógus válaszolóm kiemelte azt is, hogy jelentős a különbség a gimnáziumi és szakgimnáziumi oktatás között természetesen az utóbbi hátrányára, vagyis egy szakgimnáziumban tanuló diáknak sokkal nehezebb megszereznie a felvételihez szükséges középfokú nyelvvizsgát. Ugyanakkor azt is elmondták, hogy egy jó vidéki gimiben a szorgalmas gyerkőcök, akik ráadásul otthonról is megkapják a támogatást, négy év alatt két nyelvvizsgát is összehoznak.

És itt jön, amit félregondoltam, vagyis hogy a kötelező nyelvvizsga a szegénysorról, a telepről érkező fiatalok előtt zárja majd el végleg a kitörés, felemelkedés lehetőségét. Nos, ezen már rég túl vagyunk.

A hátrányos helyzetű diákok alacsony jövedelmű családokból, elégtelen lakókörnyezetből érkeznek, szüleik legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános. Ez így pontokba szedve száraz és hivataloskodó, a mögöttes valóság pediglen, hogy ezek a gyerekek már óvodás korukra súlyos hátrányba kerülnek, mert – idézek egy másik pedagógust – nem ismerik az angol wc-t, nem tudják megnyitni a csapot, mert 8-an, 10-en laknak egy szobában, „ahol minden, érted, MINDEN ott történik”, és nincs még egy csendes sarok sem, ahova visszahúzódhatnának picit rajzolgatni, színezgetni, már ha lenne egyáltalán színes ceruzájuk”.

S ez a hátrány az általános iskola első osztályára csak növekszik, hiába igyekeznek az óvónők, dadusok, mert „ők nem játszottak barkochbát, ország-várost, nem számolták meg a nem létező fürdőszoba nem létező csempéit, és odahaza nem énekelt nekik, velük senki, nem hallottak a szüleiktől egy verset vagy egy mesét”.

Ezeknél a gyerekeknél már az siker, ha a közoktatási rendszerben egyáltalán szakmát tudnak szerezni, és nem szállnak ki 16 évesen a „közfogiban” pénzt keresni. Mert nem látják értelmét a tanulásnak sem ők, sem a szüleik, nincs minta, nincs követendő példa, semmi sincs. Náluk az számít eredménynek, ha a nyolcadik osztály végére értőn olvasnak, elboldogulnak a négy alapvető művelettel, és ismernek pár angol vagy német szót.

Innen tehát már eddig is, eztán is, így is, úgy is kvázi lehetetlen küldetés a főiskola, egyetem. Beszélgetőtársaim szerint a nyelvvizsga kötelezővé tétele – bár Magyarországon a társadalmi kategóriák finoman fogalmazva is képlékenyek – az alsó-középosztálybéli gyerekeket sújthatja leginkább. Röviden: ezekben a családokban van igény a tanulásra, taníttatásra, pontosan látják, hogy merre lenne a kivezető út, ám olyannyira szűkösek a rendelkezésre álló javaik, hogy szembenézve a nehézségekkel inkább elengedik a továbbtanulás ábrándját, ábránd alatt értve az utazást, szállást, ételt, ruhát, taneszközöket, mindazt, amit a felsőoktatásban töltött esztendők jelentenek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.