2019. március 12., kedd

POPULIZMUS - PRAGMATIZMUS?

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2019.03.11.


A populista majdnem olyan, mint Fabulon, a bőre őre.
Használja boldog-boldogtalan nyakra-főre, anélkül, hogy elspekulálna rajta, mit is jelent a szó.
Márpedig innen érdemes elindulni, ha értelmesen szeretnénk beszélgetni a jelenségről, ami természetesen nem az, mint aminek hisszük, mert azt egy másik fogalom fedi le, amit demagógiának hívunk.
A populizmus napjaink baloldali szitokszava, a baloldali politikusok jelentős része boldogan akasztja a fogalmat politikai ellenfelére, az pedig nem törődik vele, és igaza is van.
Természetesen a demokrata, vagy a baloldali politikus még véletlenül se lehet populista, ez aztán meg is mutatkozik választási eredményein.
Az eke elől kifogott és öltönybe öltöztetett ökörnek is több esélye van a győzelemre, mint egy felelősségérzettől áthatott demokrata politikusnak, hiszen utóbbi a választási ígéretversenybe be se nevez, ellenben addig ijesztgeti a választót, mígcsak arról el nem kezd folyni a hideg veríték.

A populizmus tulajdonképpen azt jelenti, hogy népszerű dolgokkal etetjük a választót, olyanokat ígérünk neki, amiért csorog a nyála, mert akkor el fog jönni a választásra, hóna alatt a szavazatával, hogy nekünk adja.
Ha szenvedést ígérünk, ez nem szokott összejönni, mint ahogy az elvont fogalmak se nagyon vonzzák a választót, úgymint szabadság, testvériség, egyenlőség, demokrácia - ezeket ugyanis nem lehet megenni, nem lehet meginni, nem lehet velük felvágni a szomszédok előtt, legfeljebb vállvonogatásra lehet őket serkenteni: na, oszt akkor mi van?
Sokkal többet érnek az olyan ígéretek, melyeket aztán nem tartunk be, mint például a tizennegyedik havi nyugdíj, az ingyen sör és társaik.
Attól sem kell félni, hogy a választó majd számonkéri ígéretét a politikuson, számonkéréssel csak ellenzéki politikusok próbálkoznak végtelen tehetetlenségükben és tehetségtelenségükben.
A populista politikus ugyanis tudja, hogy a választó egyenesági rokona az aranyhalnak, melyről köztudott, hogy az emlékezete visszafelé három másodpercre terjed ki.
Ha tehát a választási ígéretekre utalunk, csak ellenfelünk nevét ismételgetjük és végtelen nagyvonalúságát dicsérjük, ami azért nem túl jó útirány a választási győzelem felé.
Ha nemzeti egységet követelünk és ezzel párhuzamosan követeljük a rohadt hazaáruló libernyákok/nácikok keresztrefeszítését végig az M7 autópálya mentén, akkor azt szeretni fogja a választó, akinek a szép elvek mellé mindig kell egy macska is, amelyet ledobhat a tizedikről, vagy egy kutya, melynek a fejét ásóval szétverheti, imigyen pótolva azt az Istennek is tetsző cselekvést, melyet honfitársai azon részének tartogat, kik nem értenek egyet magasztos eszméivel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése