Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.04.08.
- Még a német kereszténydemokraták legfelső szintű vezetői közt is van olyan, aki továbbra sem fogja fel a magyar veszélyt
- A Porgy és Bess körüli vita a magyarországi kulturkampf szerves része
The Times
A vezércikk úgy találja, hogy Nagy-Britanniában is erősödik a populista nyomás, mert a Brexit kudarca folytán az emberek gyorsan elvesztik bizalmukat a politikusok iránt, és inkább az egyszerű megoldásokat kínáló erős emberek felé fordulnak. Vagyis a politika hitelessége nagy árat fizetett a zűrzavarért. A populizmus az USA, Olaszország és Magyarország után megfertőzte a szigetországot is. Minden héttel fokozódik a feszültség, egyre nagyobb a türelmetlenség a kormánnyal szemben, napi ügyekben is. De Trump győzelme már megmutatta, hogy a szavazópolgárok elidegenedhetnek a hatalomtól a fejlett demokráciákban is. Le Pen kihasználhatja a sárga mellényesek mozgalmát. Orbán Viktor bizonyította, hogy a kommunizmus bukásával még nem tűnik el az étvágy az intoleráns állami ellenőrzés iránt. Az olasz politika radikálisan megváltozott, Mussolinit csendesen rehabilitálják. Németországban nem szabadult el az AfD, de azért a veszély fennáll.
A populizmust a cinizmus táplálja, ami viszont a hozzá nem értésből született. Amikor a politikusok alkalmatlannak bizonyulnak, az emberek olyan intézményekhez pártolnak át, amelyek több tekintélyt sugároznak, pl. a hadsereghez. Vagy erős vezetőt akarnak, hogy az söpörje el a törvények, vagy a megszokások jelentette korlátokat. Így indul az az érzékcsalódás, hogy vannak jobb alternatívák a demokráciával szemben. Nagy-Britanniában új energiával kell megtölteni a demokráciát, az sokkal jobb, mintha a működése folytán érzett elégedetlenség miatt elhagynák a demokratikus hagyományokat.
New York Times/Reuters
Az olasz Liga elnöke ma ugyan bejelenti, hogy egyesülnek az unió euroszkeptikus pártjai, csak éppen azok a köztük lévő ellentétek miatt valószínűleg megosztottak maradnak és továbbra is legalább két tömörülésben működnek: az egyik Salvinival, a másik Kaczynskival a középpontban. Orbán Viktor úgy döntött, hogy távol marad az új tömbtől, mert felfüggesztés ide vagy oda, a néppárti tagság olyan tekintélyt kölcsönöz neki, ami után más populisták csak vágyakoznak. A PiS egyik EP-képviselője azonban éppen abban bízik, hogy a választások után erős frakciót tudnak alkotni az EU-ellenes erők, így gátolhatják, vagy legalábbis lassíthatják a munkát az unióban.
Ám Milánóban ma csak három ilyen párt képviselteti magát. Nem lesz ott sem Le Pen, sem Kaczynski. Salvini ugyan a jövő hónapra sokkal nagyobb megmozdulást ígér, ám a vezető szélsőjobbos, illetve nacionalista vezetők távolmaradása árulkodik az egységet akadályozó véleménykülönbségekről, illetve rivalizálásról. Mert abban ugyan egyetértenek, hogy korlátozni kell a szervezet általuk liberálisnak tartott irányvonalát és vissza kell adni a jogkörök jelentős részét a nemzetállamoknak. Ám egy csomó más, fontos kérdésben eltérő nézeteket vallanak. Úgy hogy a köztük meglévő kapcsolatok javarészt személyes szintre korlátozódnak. De az biztos, hogy ezek a pártok jóval elszántabbak az európai választás előtt, mint a politikai fő áramlat körei. Ugyanakkor a későbbiekben ellenük szól, hogy a pártfegyelem nemigen jellemző rájuk, tehát egyáltalán nem biztos, hogy képesek lesznek közösen fellépni Strasbourgban.
Libération
Lehetetlen küldetésre vállalkozik Salvini, amikor egyesíteni próbálja a szélsőjobbos populistákat, mert azokat a Brüsszel elleni gyűlöleten kívül az égadta világon semmi sem köti össze. A pártvezető mégis arról álmodik, hogy nagy euroszkeptikus pártcsaládot alapít, amely radikális, nacionalista biztosok útján beszivárog a Bizottságba és onnantól kezdve meghatározza az EU irányvonalát. Ennek érdekében szorosra fűzi a kapcsolatokat olyan pártokkal, amelyekről úgy gondolja, hogy közel állnak hozzá: az FPÖ-vel, a Fidesszel és a PiS-szel. Csakhogy az álma messze van a beteljesüléstől, bár a specialitása az, hogy főként a közösségi hálón kirohan olyan vezetők ellen, mint Macron, Merkel és főként Juncker, akit alkoholizmussal vádol. Ily módon akarja leplezni, hogy mérlege meglehetősen soványka.
A menekültek befogadását elveti Lengyelország, Magyarország és Ausztria is, de még Le Pen is. És ezt az érdekkülönbséget tetten lehet érni a demagóg pártok között nagyjából minden területen. A keleti tagok ragaszkodnak az uniós pénzügyi támogatásokhoz, szemforgató nyugati partnereik ezzel szemben szeretnék megszüntetni a szubvenciókat. És akkor még nem beszéltünk a szociális, illetve pénzügyi dömpingről. De a törésvonalak nem csak a Kelet és a Nyugat között húzódnak. Vagyis csak papíron lehetséges a szövetség az összes euroszkeptikus, illetve nacionalista tömörülés bevonásával. De Salvininak szembesülnie kell azzal is, hogy Orbán nem kívánja elhagyni a Néppártot, mert az befolyáshoz juttatja és védelmet nyújt neki. Ráadásul az alternatíva egy kisebbségi frakció lenne. Nem véletlen, hogy a radikálisan jobboldali, demagógok négy külön csoportra tagozódnak Strasbourgban.
Ennélfogva csakis a hagyományos szélsőjobbos pártok lesznek ott ma Milánóban: Le Pen Nemzeti Gyűlése, az FPÖ, a Vox és az AfD. És ha Olaszország vagy Lengyelország a jövőben euroszkeptikus biztosokat delegál a Bizottságba, az sem borítja fel az erőviszonyokat. Hiszen ott a döntéseket egyszerű többséggel hozzák...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.