2019. április 20., szombat

SZÁRMAZÁSI MEGKÖTÉSÜNK NINCS – KLUBOT MŰKÖDTETNEK A CIGÁNY GYEREKEKET ÖRÖKBE FOGADÓ CSALÁDOK

168 ÓRA
Szerző: CSERI PÉTER
2019.04.20.


Aki roma gyereket fogad örökbe, az előbb-utóbb beleütközik a dilemmába, hogy miként kezelje gyermekének cigány származását és identitásának fejlődését – mondja Bakó Judit, a Romadopt alapítója és vezetője. A roma gyermekeket örökbe fogadó családokat tömörítő Romadopt nem civilszervezetként, hanem egyfajta klubként működik, a levelezőlistáján százhúszan szerepelnek, egy-egy összejövetelre harminc-negyvenen mennek el. Bár idehaza egyre többen hajlandók cigány gyereket örökbe fogadni, a többség még mindig elzárkózik ettől a lehetőségtől. A roma gyerekek örökbefogadása speciális kérdéseket vet fel, ezekről érdemi vita zajlik a Romadoptban, de a legfontosabb a tapasztalatok átadása, egymás segítése.

– Egy örökbefogadásra váró gyermek számára valóságos lottóötösnek számít, amikor végre bekerül egy családba. És az részletkérdés, hogy éppen ötvenmilliót vagy hárommilliárdot fizet, mindenképpen főnyeremény – mondja Gärtner Mózes Gyöngyi, két örökbe fogadott roma gyerek anyukája. – Ezt már azelőtt is így gondoltam, mielőtt a férjemmel együtt mi is szülőkké váltunk, de arra csak az elmúlt években döbbentem rá, hogy számunkra is főnyeremény volt az örökbefogadás. Sokat gazdagodtunk a gyerekeink által. Színesebbé vált számunkra a világ.

A Feneketlen-tónál találkozunk, a nagy játszótér előtt. Az apuka, Gärtner Róbert int a két kicsinek, illedelmesen bemutatkoznak. Aladár és Dóra (a szülők kérték, hogy ne írjuk le az igazi keresztnevüket) megnyomják a vezetéknevet. Ami azért nem tipikus roma név. Aladár kilencéves, Dóra hat. A fiúcskán látszik, hogy roma, Dóra bőrének színe sokkal világosabb. Mindketten rollert szorongatnak, szeretnének minél hamarabb bemenni a játszótérre. Gyöngyi fél óra türelmet kér tőlük, addig a parkban beszélgetünk. Dórának meg is mutatja az órán, meddig kell elvánszorognia a nagymutatónak. Mindketten tudomásul veszik, addig rollereznek egyet.

Gyöngyi és Róbert soha nem lombikoztak. Egy ideig ugyan kutatták, hogy milyen okból nem jön a közös baba, aztán elengedték a dolgot. Gyöngyi szinte naponta szembesült a gyerekkérdéssel, mivel református lelkészként több száz keresztelőn vett már részt. Az egyik alkalommal, amikor egy örökbe fogadott gyereket keresztelt, és látta a család boldogságát, eldöntötte, hogy nem akar tovább várni. Már csak a párjának kellett elfogadnia az örökbefogadást.

– Volt bennem bizonytalanság – emlékezik Róbert. – Vajon el tudok-e fogadni egy gyereket a sajátomnak, ha nem az én véremből való? Tudom-e ugyanúgy szeretni? Gyöngyi elvitt egy családhoz, amelyben egy örökbe fogadott gyerek nevelkedik. Megosztottam a családfővel, hogy mi aggaszt. Ő erre elmesélte, miként éli meg az apaságot. Lenyűgözött. Amikor elbúcsúztunk, és beültünk a kocsiba, azt mondtam a feleségemnek: ha én is ilyen jó emberré válhatok az örökbefogadástól, akkor vágjunk bele!
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.