NAVRACSICS: „MANFRED WEBER ALKALMAS JELÖLT”

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BORBÁS BARNA
2019.05.28.

A vasárnapi eredmények alapján a Néppártnak nincs értelme nyitni a Matteo Salvini-féle alakulat felé, és az lenne a legjobb, ha a Fidesz kibékülne a régi európai parlamenti szövetségeseivel – mondja Navracsics Tibor. Az Európai Bizottság magyar biztosa egy egri konferencia szünetében állt a Válasz Online rendelkezésére, hogy értékelje az EP-választást.

Meglepte a vasárnapi eredmény?

– Nem. Ez a választás legfeljebb tagállami szinten hozott meglepetéseket, európai szinten nem, mert világos volt, hogy a két gyűjtőpárt, a jobbközép Európai Néppárt és a balközép Európai Szociáldemokraták Pártja támogatottsága csökkenni fog ugyan, de a többségük a liberálisokkal kiegészülve megőrizhető. Az előzetes számításnál kevésbé teljesítettek rosszul a szocialisták, a liberálisok eredménye pedig a vártnál jobb lett. Az eredmény összességében megfelel a várakozásoknak.

– Attól függ, melyik várakozást vesszük. Sokan reméltek „jobboldali-populista” gátszakadást, de ez nem következett be, sőt például a holland Geert Wilders vezette bevándorlásellenes Szabadságpárt nem is kapott mandátumot egyáltalán. A zöldek viszont Finnországtól Németországig jobb eredményt hoztak, mint ami a prognózisokban szerepelt.

– Valóban sokan beszéltek arról, hogy a radikális jobboldali erők meg fognak erősödni, de nem igaz, hogy a „gátszakadás” benne volt a levegőben. Vagyis az, hogy ezek a pártok megtörik a centrumkoalíció többségét, valószínűtlen volt. A legtöbb kalkuláció arról szólt, hogy a jobbközép–balközép tandem meggyengül ugyan, de a liberálisokkal kiegészülve megőrizhető a parlamenti többség. A zöldek második helyét Németországban jó ideje kész tényként kezelik.

– Ne mondja, hogy nem vártak többet az új-jobboldali üstökös, Matteo Salvini körül csoportosuló erőktől! Orbán Viktor miniszterelnök sem azért kezdte bontogatni a néppárti egységet, és az olasz vagy osztrák „szuverenisták” felé tájékozódni, mert arra gondolt, hogy a végén úgyis a liberálisok képezik majd a mérleg nyelvét. A publicisztikai várakozás is a „népek tavaszáról”, „új Európáról” szólt.

– Biztos volt olyan, aki komolyan vette ezeket, de én nem számoltam azzal, hogy döntő pozícióba kerül a radikális jobboldal.

Persze az is kérdés, hogy kit sorolunk oda, hiszen olyan pártokról beszélünk, amelyek egymással sem mindig állnak szívesen szóba. A lengyel Jog és Igazságosságból (PiS), az olasz Legaból, a francia Nemzeti Gyűlésből (RN) és az Osztrák Szabadságpártból (FPÖ) álló tömb papíron leírható ugyan, de igen heterogén társaság.

– Negyven éve fennálló status quo borult meg most azzal, hogy 50 százalék alá esett a jobbközép-balközép koalíció, ön viszont arról beszél, hogy minden várható volt, nincs itt semmi látnivaló. Azért ennél többről van szó, nem? Azoknak van igaza, akik valami teljesen új kezdetéről beszélnek?

– Nincs kizárva, de ez részben „élettani” folyamat is. Annak a nemzedéknek a hátralépése, amelyet sokszor pongyolán csak ’68-as generációnak hívunk, már csak életkori okokból is kultúraváltást fog hozni. Jean-Claude Juncker 1974 óta volt aktív politikus, mostantól pedig nem valószínű, hogy az lesz. Más időszakban, más korszakban szocializálódott emberek jönnek. Ezzel együtt én is úgy gondolom, hogy ez a választás nem egy történet vége, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a viták nyugvópontra jutnak, sőt több front csak most nyílik meg igazán. Az új parlament polarizáltabb lesz ahhoz képest, amit megszoktunk, mert a szélek erősebben, nagyobb hanggal lesznek jelen. A centrumkoalíció működni fog, de karcsúbban, több kompromisszummal...

ITT OLVASHATÓ