2019. június 13., csütörtök

AZELMÚLTKILENCÉV

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: HORN ANNA
2019.06.13. 


...A majdnem 510 millió lakosú Európában 17 millióan élnek és/vagy dolgoznak hazájukon kívül, de EU-n belül. Ez, ugye, 0,03 százalék. A majdnem 10 millió lakosú Magyarországon 2018-as adat szerint a munkaképes lakosság több mint 5 százaléka, közel 400 ezer ember dolgozik más eu-s országban. Ha szajkózni szeretném azt, amit a kormány, azt mondanám, tényleg elképesztően jobban teljesítünk országilag. Ezért is húz el mindenki, aki teheti, 20 és 64 év között, melegebb vagy hidegebb éghajlatra.

Akkor most nézzük meg, mennyi támogatást kapott az ország ebben az időszakban. Ez, ugye, egy bonyolult kérdés, hiszen befizetők is vagyunk, így sok adatot kellene felsorolni, amit most nem teszek meg, csak kiemelek párat. Ez év januárjában az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője azt nyilatkozta egy rendezvényen, hogy tagságunk kezdete óta 200 ezer projekt kapott uniós támogatást. A tagság kezdete 15 évvel ezelőtt volt, így az elmúlt kilenc évre jó sok projekt juthatott. 15 év, az majdnem 5 500 nap. Ha jól számolom, ez napi 36 projekt. Más forrás szerint napi 2,2 milliárd forint.

És ez csak a projektek finanszírozása.

2017-es uniós költségvetési sarokszámok:

– Az összes uniós kiadás Magyarországon 4 049 milliárd euró

– Magyarország összes befizetése 0,821 milliárd euró

Legyen ennyi elég a számokból, mert inkább kérdezni szeretnék. Röviden: hova lett a zsé? Merthogy 2018- decemberében az Eurostat szerint Magyarország volt a második legszegényebb ország az EU-ban,

És most stílusváltás következik, előre is elnézést kérek, ha időnként kevésbé leszek kulturált.

Idén áprilisban a portfolio.hu szerint a kormány 4 év alatt elosztotta a 7 évre járó EU-pénzeket. Örvendetes hír lenne, ha arra fordították volna, amire az unió pénzét költeni kell, vagyis:

– regionális és városfejlesztésre

– foglalkoztatásra és társadalmi befogadásra

– mezőgazdaság és vidékfejlesztésre

– kutatásra és innovációra

– humanitárius segítségnyújtásra.

Na, megjöttünk a célhoz. Regionális és városfejlesztés Magyarországon konkrétan stadionok építését jelenti. Barátok kezére átjátszott szállodák és balatoni ingatlanok felújítására adományozott vissza nem térítendő állami támogatást. Közutak jégmentesítésére Lőrinc úr cégének 12 milliárdot. És ehhez hasonló projekteket, amelyeken gyakran nincs is egyéb induló, mint a tuti nyertes, aki a brancshoz tartozik. Mármint a kormányzati brancshoz. A városfejlesztés kimerül abban, hogy Tóni pajtás sok remek ingatlant játszott és játszik át potom áron ügyvéd, fogorvos és egyéb haveroknak. Jaj, bocs, láttam új kerékpárutakat itt-ott. Lehet, hogy nem az önkormányzat fizette azt a pár millát?

Foglalkoztatás. Igen, emlékszem, kristálytisztán arra, hogy 2010-ben, a kampányában a Fidesz egymillió új munkahelyet ígért, tíz év alatt. (Lehet, emiatt ilyen töretlen a szavazóik bizalma? Várják, hogy leteljen a tíz év?) Ehhez képest tavalyi adat szerint 570 ezer emberrel dolgozott több a versenyszférában és az államnak, mint 2010-ben. Ja, és született ez idő alatt 180 ezer közmunkás is. Vegyük munkahelynek? Szakképzetlen emberek esetében ez havi nettó 54 ezer, szakképzettek esetében havi nettó 70 ezer forintot jelent. 2011 óta ezek a dolgozók kemény 15 százalékos béremelést kaptak. Éhen halni sok, megélni semmi.

A társadalmi befogadásról inkább semmit. Sok eu-s pénzt fordíthattak a gyűlölet-kampányokra, forog a gyomrom.

Mezőgazdaság és vidék – hát persze, oda sok forrás jutott. Fél disznók időnként, pár kiló krumpli választások előtt – és a csókosok kezére játszott földterületek. Akik akkor is nyertesek voltak, ha életükben nem láttak még egy kopasz vidéki parcellát sem. Még talán arra is futotta, hogy a szomszédos Romániában is vegyen Lölö egy kis földet. Fejlesztés ez is, vagy nem?

Kutatás és innováció – hát ez annyira működik, hogy be is kell kebelezni azonnal az összes MTA kutató intézetet. Hogy közvetlenül a kezükbe kapják majd a mannát, vagyis a kutatásaikhoz szükséges anyagi forrásokat. Vagy nem? Vagy csak a szájukat kell befogni, mert még nem álltak be a csicskák sorába? Néha még merészelnek kritikát megfogalmazni unortodoxia és egyéb baromságokkal kapcsolatban? Szájkosárral nehéz lesz – lásd kormányhű média.

Humanitárius segítségnyújtás. Szakmai ártalom következtében elsőnek a tranzitzónában éheztetett menekültek jutnak eszembe -napi 2,2 milliárdból nem fussa 300 forintos egyen szendvicsre? (Csak az 1951-es genfi egyezményt említem ezzel kapcsolatban – annyira méltatlan az egész, hogy képtelen vagyok erről többet mondani.) A csökkent munka képességű, rokkant, hátrányos helyzetben lévőkről mit mondjak? Van akinek börtön jár azért, mert úgy alakult az élete, hogy nincs hol laknia. Vagy nincs munkája. Vagy nincs családja. Van, aki kemény huszonezer forintokat kap havonta, „segítségként”. Lesül a bőr a pofámról.

Marad a kérdésem: HOL A ZSÉ???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése