2019. június 10., hétfő

KARAFIÁTH: MÉG AZ ELROMLOTT MOSÓGÉPRE SINCS PÉNZE AZ EMBERNEK - TAKARÉKOSKODJUNK! VAGY INKÁBB NE?

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2019.06.10.


Ha a kormány hallgat az Állami Számvevőszék elnökére, bevezeti a kötelező takarékossági intézkedéseket.

És ha a kormány következetes önmagához, meg is teszi ezt, hiszen így csodálatos út nyílik új lenyúlásokhoz.


Bő egy éve hozta nyilvánosságra egy kutatását a Policy Agenda, mely arról készített pillanatfelvételt, hogy a magyar polgárok mennyire vannak felkészülve váratlan kiadásokra, s egyáltalán mit gondolunk a takarékosságról.

A vizsgálat azt tükrözte, hogy nem ostromoljuk a pénzügyi tudatosság csúcsait,és a lakosság kétharmadának még egy elromlott mosógép vagy egy fogászati beavatkozás is megborítja az életét.

Számokat is közöltek arról, mi az a javasolt összeg, aminek mindig a számlánkon kellene lennie, vészhelyzet esetére. Persze más a helyzet családosoknál (és itt sem mindegy, a család hány főből áll), illetve egyedülállóaknál, más a fővárosban, más falun. De az nem kérdés, hogy minimum háromhavi megélhetésünknek megfelelő összegnek rendelkezésünkre kéne állnia, hogy az átmeneti időszakokat (mint amilyen, mondjuk, egy hosszúra nyúlt betegség vagy a munkakeresés ideje) átvészelhessük.

A felmérés minimum két-háromszázezer forintos nagyságrendről beszél, és bár a számok tavalyiak, ez a becslés aligha reális, nem fedezi egyetlen ember kiadásait sem, ha a baj már nem csak annyi, hogy penészesedik a fal. A magyar valóságot (kórházi kezelések költségei az ingyenes egészségügyben, ingatlanárak, egekbe szökő albérlet- és élelmiszerárak) figyelembe véve ezek az irányadó összegek összeszorított foggal épp ha egy hónapig segítenek a fejünket víz felett tartani.

Ráadásul az, ha valakinek nincs az átmenet idejére legalább a minimális talpon maradást biztosító elérhető pénzügyi kerete, az növeli a kiszolgáltatottság és a zsarolhatóság szintjét; hiszen aki nem tudja eltartani a gyerekeit, az bizony sokkal könnyebben sarokba szorítható, mint az, aki szabadon rendelkezik az összes joga felett.

Egy-egy munkáltató (legyen az állami vagy magán) kényére-kedvére hagyva, függőségi viszonyokba bonyolódva könnyebben sérülnek akár a legalapvetőbb jogaink is, belecsúszhatunk elvtelen kompromisszumokba pusztán azért, hogy az állásunkat megtarthassuk. Arról beszélni tehát, hogy fokozni kell a lakosság megtakarítási hajlandóságát, nem ördögtől való. A probléma (vagy inkább a kérdés) az időzítéssel és a módszerrel van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése