Szerző: FOKASZ NIKOSZ
2019.07.19.
A július 7-i parlamenti választásokon tulajdonképpen papírforma-eredmény született. A közvélemény-kutatások néhány éve már folyamatosan mintegy tízszázalékos előnyt mértek a jobbközép Új Demokráciának. A négy és fél éve kormányzó s nevében még radikális baloldali Sziriza vezetése azonban meg volt győződve arról, hogy mindez egykori szavazói csalódott távolságtartásának köszönhető, s hogy éles helyzetben visszatérnek a párthoz.
A párt elnökét, Alexisz Ciprasz miniszterelnököt legközvetlenebb tanácsadói köre még a májusi európai parlamenti választások során is meggyőzte arról, hogy fej fej melletti küzdelem várható. Nem így történt. Az Új Demokrácia kilenc és fél százalékos előnnyel győzött, s ez sokkolónak bizonyult. A Sziriza elnöke hirtelen felindultságában még az EP-választások éjszakáján bejelentette, hogy az októberben esedékes parlamenti választások előrehozását javasolja a köztársasági elnöknek.
A kampány meglehetősen lagymatagon indult. Frissen szerzett győzelme birtokában az Új Demokrácia csak az eredmény tartására törekedett, a Sziriza pedig az első napokban még kissé zavarodottan próbálta értelmezni a vereség okait, kereste a megfelelő válaszlépéseket. Végül is a helyzetet kiélező, megosztó stratégiával, az Új Demokrácia hatalomra jutásában rejlő veszélyekkel igyekezett híveit mozgósítani.
Ezzel a stratégiával azonban hozzájárult az Új Demokrácia szavazóbázisának mozgósításához. Miközben tehát a közvélemény-kutatások hétről hétre a Sziriza erősödését mutatták, vele együtt nőtt az Új Demokrácia támogatottsága is. Joggal feltételezhető, hogy a Sziriza ezzel a vagy-vagy stratégiával már nem is annyira az Új Demokrácia legyőzésére törekedett, hanem inkább azt igyekezett megakadályozni, hogy az egykori nagy balközép párt, a Paszok utódpártja, a Kinal nekilendüljön mint harmadik erő.
Az Új Demokrácia a nyugodt erő pozíciójából, elsősorban az általános adócsökkentés ígéretével operált. Kisebb adók, gyorsabb növekedés! – szólt az ígéret. S bár ez a kapcsolat egyáltalán nem magától értetődő, olyan országban, amelynek polgárai az újkori állam megalakulása óta meg vannak győződve arról, hogy aki az államot lopja meg, az nem lop meg senkit, s a természetes személyek tizenkilenc százaléka fizeti be a személyi jövedelemadó kilencven százalékát, ez a stratégia eleve sikerre ítéltetett.
Különösen igaz ez napjaink Görögországára. Az adósságválság 2010-es napvilágra kerülése óta Görögország három hitelcsomaghoz kapcsolódó súlyos megszorításokat élt meg. A visszafizetés garanciájaként az utolsó hitelcsomag része volt az a hitelezői elvárás, hogy Görögország 2022-ig 3,5 százalékos elsőrendű költségvetési többletet produkáljon. Ezt csak az adózás fokozott ellenőrzésével, a készpénzes forgalom csökkentésével és magas adókulcsokkal lehetett elérni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.