2019. augusztus 19., hétfő

MÁR OLYAN ERŐS AZ ILLIBERÁLIS DEMOKRÁCIA, HOGY A KEZEK ZSEBRE TÉTELE IS KÉPVISELETI ÚTON TÖRTÉNIK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Mikes Mirtill
2019.08.19.


Tárgy: Zseb

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Több szempontból is alkalmatlan most a kend hazajövetele. Ne csak az itteni fennforgásokra gondoljon kend, hanem a kend megfelelőségére is. Merthogy a viszonyokhoz való alkalmazkodás képessége a túlélés biztosítéka. Vagy valami ilyesmi. Mondták. Régen.

És most? Egyelőre, még. Mert a gerinchúrossá visszafejlődött magyar akadémikusokra már lefelé néz föl a nép. Főleg mióta a magyar kétkezi dolgozókat tudományos igényességgel daráltatta be az úri Magyarország újraalapozásába potenciális kereszténynek a kommunista ingyen diplomát lobogtató ludovikás partizánvadász, a győri program ellen tiltakozó szakszervezetist munkaszolgálatos aknaszedésre hajtó vitéz tábori csendőr és a gettóbeli civil zsidóirtásban jeleskedő nyilas szaporulat, akik természetesen mindannyian a piaristáknál érettségiztek és a keresztény szabadságukban szárnyaszegetten is jelesre államvizsgáztak marxizmusból.

A kézi vezérléses lábhajtósra (előbb engedelmesre rugdosva, ha nem tetszik a gazdának, kirúgva) átszervezett MTA az augusztus 20- i kitüntetés cunamiból ítélve a közpénzből feltámadott keresztény szelektől felfúvódva, kemény forintokkal csiszolt protézissel készül, hogy Darwin alól kirágja a sámlit, mert első menetben a liberális piedesztált suttyomban az Antall vezette számonkérő szék jámbor orcával előbb hokedlire, majd a bevásárolt egyházak mariskásmintásvalóságfűrész brigádja a hokedlit csonkítással lefokozta sámlira. Most a falusi plébános havi 850 ezerért tudományosan megalapozza a Szent László lovagkirály zarándokutat, hogy a saját lábbal bennünket taposó elszentült család által fillérekért privatizált egykori munkásszállókból rendszert váltott zarándokútszéli kérók turistaszállóként rentábilisak legyenek a felettünk két nemzetközi focimeccs között átrepülő egyélősködőistennek.

Na. Ebben a közegben a kend agyon sztárolt zseb nélküli nyuszt mentéje eleve nem praktikus viselet. Tetézve a felkészületlenségét még a néhai május 1 ruhagyár által gyártott öltönye sincs, mint a tatának. Mert azon legalább volt zseb az előző diktatúrában. Zsebek. Konfekció volt, de volt. A pártfőtitkár és a bakter egyaránt angol gyapjúszövetből készült öltönyből integettek egymásnak a menetrendszerinti felvonuláson május elsején, de még a szokásos virslik méretében sem volt különbség. Most még. Mert a lakiteleki szellemi erőcentrum és múltszabászat szerint a Kádár kolbász vékonyabb volt, mint a TEK-é, a Horthy verőlegények bikacsökjeinek hatékonyságával pedig össze sem hasonlíthatók a fenti keresztény szabadságot hol korlátozó, hol garantáló eszközök. Talán majd a német tankok lánctalpai. Igen, az illiberális demokrácia magasabbrendűségét a Tienanmen téren a nagy testvéréknél a lánctalpak egyértelműen bizonyították, tehát a jövőkép tiszta, már csak a múltat kell hozzá igazítani. Az pedig nem ügy. Szemrebbenés nélkül megy. Kádár legalább kacsintott és volt otthon mindenkinek paprikás krumpli. Ezért se elvtárs a tettestárs és a bűntárs szobatársai!

A vasfüggöny elhúzás harmincadik évfordulója alkalmából a soproni evangélikus templomban az egykor létező német-magyar szocializmus oktatáspolitikájának két mellékterméke ünnepélyesen kifényesítette a magyar dolgozók röghöz kötő bilincseit. Ez alkalomból is Isten áldását kérték a magyar prolikat a német autóiparhoz rögzítő rabláncra, és ha már itt volt a Merkel néni meggusztálta a multifunkciós új kerítést, ami faji/vallási alapon szelektál és fogyókúráztat az uralkodónk személyes utasítása szerint...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.