2019. augusztus 30., péntek

SZABAD SZEMMEL: SENKI SEM AKARHATJA, HOGY SALVININEK SIKERÜLJÖN RÁTÉRNIE AZ ORBÁNI ÚTRA - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.08.30.


Washington Post 

Reménykedjünk, hogy beválik az új olasz kormány, mert ha Salvini mégiscsak meg tudná szerezni a hatalmat, ráadásul netán kétharmaddal, akkor rátérhetne az orbáni útra, azt pedig senki sem akarhatja. Erre figyelmeztet a kommentár, hozzátéve, hogy az olasz választási rendszer nagyon emlékeztet a magyarra, hiszen már akár 50 százalék is minősített többséget eredményezhet a győztes számára a parlamentben. És ha ez megvan, akkor a Liga vezére, illetve szövetségesei átírhatják az alkotmányt, megint csak magyar mintára. Olyan, keményvonalas, populista hatalom alakulna ki, amely alapjaiban rázná meg Európát. Az 5 Csillag és a Demokratikus Párt koalíciója érdekházasság. Azért fogtak össze, nehogy Salvini kerüljön a kormányrúdhoz. Azonban az élesen bevándorlás ellenes irányvonal, valamint az EU-val szembeni ellenségesség, amihez társul, hogy napi 24 órában képes kampányolni, nos, mindez így, együtt az ország legnépszerűbb politikusává tette. Van ok félni tőle és partnereitől, ideértve az újfasiszta gyökerű Olaszország Barátait. Amit legújabban hangoztatnak, az nagyon emlékeztet arra, mint amikor Mussolini meghirdette, hogy Róma ellen vonul. Az új kormány kivizsgálhatja Salvini kétes orosz kapcsolatát, de a Liga politikája a moszkvai szál nélkül is épp eléggé ellentmondásos. Elég, ha csak azt vesszük, hogy az unió ellenkezése dacára elengedné az államadósságot. Ha ez bekövetkezne, az euroövezet jövője, sőt, lehet, hogy Olaszország EU-s tagsága kérdőjeleződne meg. Ugyanakkor ha a mostani koalíció nem mutat fel kompromisszumkészséget, akkor hamar széteshet, az pedig nagy bajt jelentene a világ számára.

Orbán Viktor sajnálja, hogy az olasz belügyminiszter kénytelen lelépni a színről. A magyar vezető újabb szövetségesét veszti el, miután az ibizai korrupciós botrány miatt már tavasszal megbukott az osztrák középjobb-szélsőjobbos koalíció, pedig azt a magyar kormányfő szintén modellnek tekintette Európa számára. A magyar politikus levélben fejezte ki sajnálatát a szélsőséges Salvini távozása miatt, harcostársának nevezte a Liga vezérét az európai keresztény örökségért, illetve a migráció ellen zajló küzdelemben. A hírügynökség emlékezetet arra, hogy korábban a legfontosabb európai személyiségnek minősítette olasz partnerét, akivel a májusi EP-választás előtt személyesen is megvitatta, hogy a két párt összefog Strasbourgban. Mindketten köztudottan Putyin csodálóinak számítanak. Salvini szintén úgy állítja be, hogy ő a katolikus identitást védelmezi, noha jogvédő csoportok rendszeresen azzal vádolják meg, hogy az újfasizmust gerjeszti a közösségi médián keresztül.

Már rég elpárolgott a kelet-európai államok újracsatlakozásakor érzett lelkesedés, de a földrész újraegyesítését be kell fejezni, mert komoly külpolitikai és védelmi politika nélkül az EU politikai törpe marad. Így látja a helyzetet Judy Dempsey, a Carnegie Europe elemzője. Gazdasági értelemben az új tagok a jelek szerint jó úton haladnak, habár az eredmények csak lassan jelentkeznek és törékenyek. Viszont a kontinens aligha tud felzárkózni hiteles stratégiai partnerként, noha Trump rendszeresen kirohan az unió és a NATO ellen, illetve leplezetlenül támogatja a Brexitet, valamint a populista magyar és lengyel vezetést. Európa főként azért nem tud közös kül- és védelmi politikát kialakítani, mert a kormányok más és más veszélyeket tartanak fontosnak. Így azután csak rettenetesen nehezen képesek közös nevezőre jutni a migrációs politika ügyében. Ehhez képest feltűnő, mennyire egységesek az Oroszország elleni szankciók fenntartása kapcsán. További hátráltató tényező viszont, hogy az EU nem hajlandó kemény hatalmi eszközökkel élni céljai elérésére, például a Nyugat-Balkánon. Ebből következik, hogy nem lép előbbre az érdemi védelmi politika kérdésében. És ezt csak bonyolítja, hogy a tagállamok egyre nagyobb szerephez jutnak a Bizottsággal szemben, saját nemzeti érdekeiket helyezik előtérbe a gyakorta populista vezetők. Brüsszel képtelen volt megfékezni a 16 keleti és déli országot, hogy azok ne nyissanak kaput Kína gazdasági behatolása előtt. Ily módon Peking stratégiai hídfőre tett szert a térségben, hála a vastag kínai pénztárcának, a politikai feltételek hiányának és a sebességnek, amivel korszerűsíti a szállítási hálózatokat. Az erőteljes kül- és védelmi politikát ugyanakkor az is hátráltatja, hogy az európaiak megosztottak ez ügyben.

A konzervatív lap üdvözli, hogy Boris Johnson visszaállítja a hazai jogrendszer elsőbbségét a közösségi joggal szemben, mert az fontosabb, mint az EU-val szembeni vak szolidaritás, illetve az, hogy korrupt külföldi kormányok az uniós normákat meglovagolva mentsék arcukat. Hiszen fogcsikorgatva ugyan, de magas rangú brüsszeli illetékesek is elismerik, hogy bajban van a jogállam több tagországban is. Lásd Lengyelországot, vagy a hasonlóan szomorú helyzetet Magyarországon, ahol a hatalom egy csomó bírát erővel kényszerített nyugdíjba, a politikusok érdemben bele tudnak szólni az igazságszolgáltatás ügyeibe, a Fidesz híveivel van tele az Alkotmánybíróság és párhuzamos bírósági rendszer jön létre az igazságügyi miniszter vezérlete alatt. Bírálók szerint Orbán Viktor elnyomó és mind inkább tekintélyelvű államot hoz létre. De a csúcs Románia. A Securitate utódszervezete, machiavelliánus módra behatolt az államigazgatásba, ideértve a kormányt, de még az igazságszolgáltatásba is. Ám oly mértékben, hogy ma már egyetlen vádlottról sem lehet tudni, elkövetett-e valamit, vagy csupán ellenség lett a mély állam számára. A jogot eszközül használják az ellenzékiek, lap-, rádió- és tévétulajdonosok, neves üzletemberek, kivándoroltak, de még olyan bírák ellen is, akik nem állnak be a sorba. Ennek ékes példája, ami a román származású, de brit állampolgárságú, Londonban élő Alexander Adamescuval történt. A román hatóságok vesztegetés mondvacsinált vádjával európai letartóztatási parancsot adtak ki ellene, bár brit adatok szerint ártatlan és csupán Ponta volt miniszterelnök áskálódik ellene, hogy odahaza elhallgattassa az újságját, amely rendre szóvá teszi a román politika legfelső szintjét is elérő járványos korrupciót. Ellenbizonyítékok ide vagy oda, a férfira a jövő hónap végén kiadatás vár, mert bizonyos kormányok az európai letartóztatási parancs segítségével visszaélnek a brit rendőrség bizalmával, illetve megfosztják a bírákat a mérlegelési lehetőségtől. Adamescu ily módon csak abban bízhat, hogy humanitárius védelmet kap a mostani brit kabinettől és erre vannak is jelek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.