2019. szeptember 12., csütörtök

ENYVES ÉS/VAGY VÉRES KEZEK: KORRUPTAK ÉS BIGOTTAK HARCA A DIKTATÚRÁBAN

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: PAPP LÁSZLÓ TAMÁS
2019.09.12.


"A Bibliában 678 alkalommal fordul elő a “hatalom” szó. Az “Isten” szó csak 289 alkalommal, az “úr” főnév pedig csak 187 esetben. Mit jelent a “hatalom”, és miért ennyire fontos?” – egyebek közt ezzel a kérdésfelvetéssel vezeti be a Kommunista kiskirályok című kötet első írása a későbbi esettanulmányokat. A mű a hatalmukkal visszaélő, korrupciógyanú által érintett pártállami funkcionáriusok történeteit mutatja be.

Az ügyek között vannak a szinte minden kortárs által ismertek, például Czinege Lajos honvédelmi miniszteré vagy a hortobágyi libapanamával hírbe került Sikula György Hajdú-Bihar megyei első titkáré, akinek esete a Tüske a köröm alatt című filmtől vált halhatatlanná. Illetve ott sorakoznak a tartalomjegyzékben más nevek, amelyek manapság legfeljebb a helytörténészek és az idősebb helyi lakosok számára jelentenek valamit.

Téesz-, és tanácselnökök, vállalatigazgatók, rendőrkapitányok, munkásőrparancsnokok, párttitkárok, akiktől hajdanán egy egész falu, kisváros vagy járás rettegett. Illetve a közhiedelem szerint vagyonokat harácsoltak össze. Az utolsó tanulmányt pedig a legkisebb kiskirálynak szentelték, aki nem egy teljes megye vagy minisztérium életét keserítette meg, hanem “csupán” gyári művezetőként női kollégáit zaklatta szexuálisan.

Persze ennek a kiskirálynak bizonyos értelemben még kevesebb félnivalója volt. Hiszen míg a vesztegetés, a korrupció természetesen formáljogilag a diktatúra éveiben is bűncselekmény (s általában minden rendszerben az), addig a zaklatás csak több mint másfél évtizeddel a rendszerváltás után, 2007-ben került be a büntetőkódexbe.

Nem akarnánk lelőni a “poénokat”, ugyanis a tanulmányokat érdemes végigolvasni. Főleg, mivel a kötet szerkesztője nem ragad bele a konkrét esetekbe. Ehelyett filozófiai mélységekbe leszállva elemzi a hatalomgyakorlás elfajulásának dilemmáit.

Erre már csak azért is szükség van, mert a diktatúrák, tekintélyuralmi rezsimek esetén jelentkező korrupció megítélése önmagában is egy rendkívül szubjektív és véleményes terület. Sokan vannak, akik úgy vélik: az ilyen rendszerek teljes egészében korruptak. Illetve a legnagyobb baj velük a korrupció. Az kétségtelen, hogy minél korlátlanabb és kontrollálatlanabb egy hatalom, annál nagyobb lehet benne a korrupció.

Azonban úgy vélem: ezt a kötetet elolvasva, vagy akár a korszak más forrásait, dokumentumait tanulmányozva sem mondhatjuk azt, hogy a rezsim mindegyik (vagy akár a legtöbb) funkcionáriusa enyveskezű lett volna, de még azt sem, hogy az ilyen rendszerek legfőbb rákfenéje a korrupció lenne...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése