Szerző: FEHÉR TIBOR DÁNIEL
2019.11.20.
Sinkó Ervin: Szemben a bíróval [1]
1989. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése „A gyermekek jogairól szóló egyezményt”, mely a magyar jogrendben mint az 1991. évi LXIV. törvény ismert. A gyermekek mentális egészsége miatt ez azért is fontos dátum, mert Hart és Prasse megfogalmazásában a gyermekekkel foglalkozó pszichológiai „hivatás elsődleges célja, hogy hozzájáruljon a gyermekek fejlődéséhez és életminőségéhez. Ennek a célnak […] a gyermekjogok adnak irányt„. [2]
Az egyezmény 30. évfordulóján érdemes elgondolkodni, hogy önmagában mit jelent a jogi megközelítés a gyermekek lelki egészségére nézve – főleg itt nálunk, a félperiférián.
Mit hozott az egyezmény a mindennapokban?
Az Egyesült Királyságban már az Egyezmény 25. évfordulóján megfogalmazták, hogy az iskolapszichológia és az egyezmény kapcsolata sokkal inkább alulról építkező, mintsem, hogy az Egyezmény fentről lefelé áthassa az egész rendszert. Egyes szakemberek ugyan persze igyekeztek minél inkább érvényesíteni a szellemiségét, azonban már akkor felvetették, hogy a céljai „elveszhetnek a fordításban”, mire azok megyei, járási vagy helyi szintre érnek. [3] Hasonlót fogalmaztak meg észak-amerikai kontextusban is: nem elég a törvény kényszerítő ereje; ahhoz, hogy ezek a jogok a gyerekek mindennapi világának részévé váljanak, az iskolapszichológiának túl kell lépnie azon, ahogy korábban megpróbálta a gyakorlatba ültetni. [4]...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.