2019. november 22., péntek

KALANDOK EURÓPA TETEJÉN

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2019.11.22.


Már éppen kezdtem volna aggódni, amikor megérkezett Harri Seldon beszámolója arról, milyen kalandjaik voltak az Alpokban, ezen belül is Európa egyik legmagasabban fekvő városában. Így aztán idén sem marad el a szokásos útibeszámoló.

„Idén az Alpokban nyaraltunk. Ezúttal Briançonba mentünk. Ez Európa egyik legmagasabban fekvő városa. Hogy miért oda, miután tavaly a félig városnézős-félig tengerparti nyaralás nagy siker volt a lányok körében?

Mert én vagyok „le monsieur qui n’aime pas la chaleur” Ezt a jellemzést adta rólam a lányok osztálytársának az apja. Szóval nem szeretem a hőséget, így azt gondoltam talán idén lesz az utolsó alkalom, amikor még inkább mi találjuk ki az úti célt. Jövőre biztos, hogy a lányok is kitalálnak valamit.

Az Alpok Franciaországon belül a térképen nem tűnik nagy területűnek, de valójában Lyontól legalább három és fél órát kellett autózni, míg odaértünk a szállásra. Torinótól viszont csak másfél órára van.

A hegység fő vízválasztója közel van a városhoz, és az olasz oldalon hirtelen szakad le a hegység, és gyorsan ki lehet érni a Pó-alföldre. A környéken a második világháború után Franciaország itt is szerzett pár hegyet, leginkább stratégiai céllal.

A másik érdekesség, hogy Briançon a legmagasabban fekvő város Európában, 1320 méterrel van a tengerszint felett.

Mi „aoûtien”-ek vagyunk, így hívják azokat, akik augusztusban mennek el nyaralni. A nyaralás nem indult a legjobb előjelekkel, mert Melinda előző napokban beteg volt, sőt az útra is vittünk magunkkal zacskót, ha valami baj történne az úton. Történt is baj, bár más jellegű, mint amire számítottunk.

Hajnali indulás

Reggel hajnali három körül indultunk. Ilyenkor még alig van autó, és én amúgy is ilyenkor felébredek indulás előtt és nem tudok visszaaludni. Legjobb ilyenkor megindulni, aztán majd a lányok alszanak az autóban.

Hogy elkerüljük a holland lakókocsis áradatot, és a párizsiak délre vonulását, úgy gondoltam, jó lesz elkerülni az A6-ost Lyon felett, ezért az A31-esről Dijon-nál keletre fordultam az A39-re, majd az A40 és A42 irányából közelítem meg Lyon keleti elkerülőt.

A továbbiakban nem fárasztok senkit az útszámozással, csak azért írtam le, hogyha esetleg valaki észak felől az Alpok felé venné az irányt, tudja, hogy van kellemesebb, mint dugóban ülni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.