2019. november 20., szerda

TGM: VIRÁG A KORMÁNYZÓ ÚR SÍRJÁN

HVG ONLINE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.11.19.


Az uralkodó jobboldali rend részleges vereséget szenvedett el az október 13-ai helyhatósági választásokon. Múló zavar után az ellentámadás megkezdődött.

Az ellentámadás politikai lényege „a bosszúálló jogalkotás”, amely tovább korlátozza a helyi választott testületek amúgy is folyamatosan szűkített lehetőségeit, s amelynek meglepő következménye lehet az ellenzéki többségű „önkormányzatok” egységes politikai frontba kovácsolása. Mindenképpen a konfliktusok éleződése várható.

Ennek egyik jele az ideológiai provokációk sokasodása. Rájuk szerintem nyugodtan, hűvösen és szűkszavúan kell válaszolni, lehetőleg anélkül, hogy jobboldali, konzervatív honfitársaink érzékenységét megbántanánk.

Ugyanakkor nem titkolhatjuk, hogy a legtágabban értett baloldal érzékenységét szüntelenül bántalmak érik. Ady (aki az illetékes és mérvadó kormánylap szerint „nyálas”), az egész Nyugat, Jászi, Szabó Ervin, Károlyi, Kassák, Nagy Imre, Lukács, Bibó, az 1980-as évek demokratikus ellenzéke stb. vulgáris rágalmak, durva mocskolódások tárgya. Ezt nem szabad viszonozni, és lehetőség szerint meg kellene őrizni méltóságunkat.

Természetesen senkinek nem áll módjában, hogy megakadályozza modortalan ellenzéki politikusok és szószólók, posztolók és kommentelők gusztustalan gorombáskodásait a Facebookon és hasonló helyeken (akár az Országházban), amelyeknek a kritikán aluli színvonalát jelzi a miniszterelnök úr külsején gyakorolt ostoba élcelődés. Az ilyesmit én mindig élesen bíráltam és bírálni fogom.

De nem, mi nem fogjuk tagadni, hogy Tisza István gróf nagy formátumú, mélyen gondolkodó, meggyőződéses, tragikus alakja volt a magyar politikatörténetnek, akkor se, ha a nagy vitában ma is Ady oldalán állunk, és nem az övén.

Nem, nem fogjuk azt állítani – szerintünk jórészt rettenetes és kártékony nézeteik ellenére –, hogy a modern magyarországi jobboldal két legnagyobb és legműveltebb töprengője, Szekfű Gyula és Németh László jelentéktelen volt vagy korlátolt (bizonyos jellemproblémák persze fölmerültek), és mindenkit arra biztatunk, hogy gondolja át műveiket, azokat is, amelyeket baloldali vagy liberális embernek (a kettő távolról se azonos!) nehéz arcpirulás vagy fölháborodás nélkül olvasnia. Egyébként tudni illik, hogy Szekfű az 1920-as évek végétől (Németh László meg soha) nem volt a Horthy-rendszer híve.

Mindazonáltal rendkívül helytelennek tartjuk, hogy Lázár János, volt miniszter, fideszes országgyűlési képviselő – és persze nem véletlenül ő, aki most ideiglenes belső száműzetésben él a NER jelképes Szibériájában – virágkoszorút vitt Horthy Miklós sírjára abból az alkalomból, hogy éppen száz esztendeje nevezte a kormányzó „bűnös város”-nak Budapestet. (Miközben az újfasiszták ugyancsak ennek örömére masíroznak a veres metropolis judeobolsevista utcáin.)

Értjük.

De ez nem tréfa. A fele se...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése