PINTÉRÉK OKTATÁSI SZEMLÉLETE "ARRA HASONLÍT, AMIT AZ ÁLLATOK IDOMÍTÁSÁNÁL HASZNÁLUNK"

KLUBRÁDIÓ
Műsorvezetők: HERSKOVITS ESZTERT, SELMECI JÁNOS
2023.01.05.

Kedden látott napvilágot Pintér Sándor minisztériumának terve a pedagógusok teljesítményértékelésének átalakításáról. A tervezett értékelési rendszer jutalmazásra és büntetésre alapuló szemlélete borzasztóan elavult és megnövelné az iskolai közösségeken belüli feszültségeket – mondta Nahalka István oktatáskutató a Reggeli gyorsban. Nem ördögtől való dolog a pedagógiai folyamatok értékelése, de a modern neveléstudomány eredményei nem a Belügyminisztérium rendpárti megközelítése felé mutatnak.

A Belügyminisztériumból kiszivárgott tervezet szerint a pedagógusok teljesítményét minden évben az iskolaigazgatóknak kellene értékelnie. A jól teljesítők akár magasabb fizetést is kaphatnak, a gyengébb értékelést szerző tanárok viszont anyagilag is rosszabbul járnának. A javaslat hallatán a tiltakozásokban korábban is aktívan részt vevő tanár, Simkó Edit azonnal felmondott. Az egész pedagógustársadalomban komoly felháborodást válthat ki az ötlet, „az utolsó utáni csepp lehet a pohárban” - mondta Nahalka István oktatáskutató a Klubrádiónak.

„Alapvető elvi problémák vannak” mind a jelenleg létező, mind a tervezetben vázolt teljesítményértékelési rendszerrel, mivel legalább 50 éve elavult, büntetésre és jutalmazásra építő szemléletet tükröznek. Ez a minősítő típusú értékelés „ahhoz a gondolkodásmódhoz hasonlít, mint amit az állatok idomításánál használunk” - mondta Nahalka. Nem arra kellene törekedni, hogy sorba rendezzük a tanulók vagy a tanárok teljesítményét.

A neveléstudomány bőven rendelkezik kutatási eredményekkel arról, hogy milyen értékelési rendszerek tudnak jól működni, nem kérdés, hogy jelentős és jótékony szerepük van a pedagógiai folyamatokban. Hallatlanul fontos, hogy a fókusz az önértékelésen legyen – mondta Nahalka. Ez egyébként ugyanúgy vonatkozik a gyerekekre és a pedagógusokra. Legyen szó akár diákról, akár tanárról „önmagának kell tudnia a saját tudását, cselekvéseit és törekvéseit értékelni, majd adaptívnak vagy kevésbé adaptívnak minősíteni”, és ebből következhet majd a további cselekvés. Emellett az is lényeges, hogy ne csak az egyénekről szóljon az értékelés, a szervezetekről, az oktatási intézmények szervezeti kultúrájának vizsgálatáról is.

Lehetséges, hogy a minisztérium szándéka az volt, hogy kényelmesebbé tegyék a pedagógusok számára az értékelést. Eddig kétszer kellett kötelező minősítésen átesnie egy tanárnak a pályafutása során, amit a saját intézményükön kívüli szereplők végeztek, a javaslat szerint ebben is lenne változás. Ugyanakkor az, hogy az intézményvezető végezné az iskolájába tartozók értékelését a lényegen nem változtat, mivel az önértékelési elem megint nem kap hangsúlyt. „Képzeljük el, hogy egy tanár három évvel a nyugdíj előtt is a szőnyeg szélére áll az igazgatónál”. Előre látható, hogy a pedagógusok nagyon nem fogják szeretni ezt az eljárást – mondta az oktatáskutató.

Ráadásul az évenkénti értékelést az igazgatónak is nehéz lesz megszerveznie, arra lehet számítani, hogy megpróbálják majd elkerülni ezt a feladatot. Szinte kivitelezhetetlennek látszik, hogy júniusban vagy júliusban, mikor az érettségik lebonyolításával vannak elfoglalva az oktatási intézmények még a tanárok teljesítményértékelésével is foglalkozzanak. Emellett ha az intézményvezetőknek ugyanazt a pénzmennyiséget kell majd elosztania a pedagógusok között, amivel eddig rendelkezhettek akkor „komoly, az iskolai közösségeket szétrobbantó feszültségek” alakulhatnak ki. Valós veszély az is, hogy akik – akár csak mert tapasztalatlanabb pályakezdők – gyengébben teljesítenek az értékelésen, és ezért még alacsonyabb fizetést kapnak, a pályaelhagyók növekvő táborát fogják gyarapítani – világított rá Nahalka.

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ