2023. június 6., kedd

A HAZUG SIKERPROPAGANDA NEM AD ÉRDEMI VÁLASZT AZ OKTATÁS GONDJAIRA - 2. RÉSZ

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.06.05.


Az oktatás problémáinak megoldása kormányzati felelősség. Ez azonban természetesen érinti a pedagógusokat épp úgy, mint a gyerekeket és a családokat. Egyebek között ezt is tartalmazza a Szülői Hang csoport által készített összegzés, amelyről Miklós Györggyel, a csoport tagjával beszélgettünk. Két részes összeállításunk most következő második részében tovább olvashatnak a gondokról, valamint arról, miképpen nem kínál megoldást rájuk a tervezett státusztörvény.


10. A rugalmatlan rendszer nem tud alkalmazkodni az év közben felmerülő igényekhez

A tervezett státusztörvény olyan teljesítményalapú bérezést vezet be a pedagógusok számára, amelyben az igazgató előre egyezteti a pedagógusokkal az éves célkitűzéseket , amik aztán később már nem módosulnak. Emiatt a rendszer nem tud jól alkalmazkodni az év közben felmerülő igényekhez, pedig erre sokszor szükség lehet. Minden gyerekközösségben előfordul, hogy váratlanul felmerülő szempontok, problémák miatt változtatni kell az előzetes terveken. A pedagógus teljesítményértékelés éves ciklusa nem ad mozgásteret, nem alkalmazkodik az évközi változásokhoz, és emiatt az aktuálisan felmerülő problémákra nem jut kellő idő, figyelem. Pedig sokszor épp nem az előre eltervezett tananyag leadására, hanem a gyerekek aktuális igényeire odafigyelő, a rugalmas oktató és nevelő munka mellett elkötelezett pedagógusra lenne szükség.

11. A nehézségekkel küzdő gyerekek nem kapnak elég támogatást


Jelenlegi oktatási rendszerünk egyik legnagyobb problémája már most is az, hogy aki bármilyen okból lemarad – akár tanulási nehézség, akár hátrányos helyzet vagy családi okok miatt –, az nem kap elegendő támogatást, és a lemaradás végül behozhatatlanná válhat. Ezt a problémát a státusztörvény nemhogy nem kezeli, hanem még tovább súlyosbítja. Az általános pedagógushiány miatt a pedagógusokon igen nagy a teher, és szinte lehetetlen minden feladatot jól elvégezni. Már most is nagy a hiány a pedagógus munkát segítő szakemberekből (fejlesztők, pszichológusok, gyógypedagógusok, szociális segítők stb.) Ehhez jön most az új törvény által bevezetni kívánt teljesítményalapú bérezés, amely az igazgató által évenként kiosztott pontokra alapul. De ez a pontrendszer nem fektet elég nagy hangsúlyt arra, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel külön kell foglalkozni; bár ez is szerepel a pontrendszerben, a kapható pontok nem túl magasak ahhoz képest, hogy mekkora munkát jelent ez a feladat, ha azt a pedagógus lelkiismerettel végzi. Sokkal könnyebb lesz pontokat szerezni látszat-eredményekkel, például egy-két tanórán kívüli program megszervezésével. Emiatt pont azokra juthat kevesebb figyelem, akiknek leginkább szükségük van rá.

12. Megfélemlítik és kiszolgáltatják a pedagógusokat

Az új törvény által bevezetendő teljesítményalapú bérezés a pedagógusokat olyan szubjektív szempontok alapján is értékeli, mint például a „kulturált, a közszolgálati feladatellátásnak megfelelő viselkedés” vagy „az intézmény jó hírének erősítése a személyes, írásos, online kommunikációban, viselkedésben”. Mindezt az igazgató értékeli, és végső soron a fenntartó (tankerület) hagyja jóvá, vagyis a hatalmi pozícióban levő tankerület úgy is beleszólhat, hogy személyesen nem is ismerik a pedagógust. Az ilyen szubjektív értékelések visszaélésre adnak lehetőséget és alkalmasak a kritikai vélemények elnyomására, a pedagógusok öncenzúrázására, a „ne szólj szám nem fáj fejem” hozzáállás elterjesztésére, pedig pont ennek ellenkezője lenne a fontos. Inkább tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy a problémákról beszélni kell ahhoz, hogy megoldások születhessenek. Ahol a pedagógusok ki vannak szolgáltatva és meg vannak félemlítve, ahol a valós problémák kimondásáért pénzmegvonás járhat, ott a gyerekeink sem tudják megtanulni, hogy ki kell állni önmagunkért és egymásért. A kormány most egy olyan rendszert vezet be, ahol a teljesítményértékelés egyoldalú: az igazgató értékeli a pedagógust, de a pedagógus már nem értékelheti a feletteseit; pedig a jól működő teljesítményértékeléseknél a beosztott is adhat értékelést a feletteseiről. Az állami közoktatásban jelenleg olyan rendszer működik, amelyben a kormány felülről úgy nevezi ki az igazgatókat, hogy a pedagógusoknak, szülőknek és a diákoknak még véleményezési joguk sincsen. Vannak ugyan még szakmailag jól felkészült, kiváló igazgatók, de sajnos már évek óta gyakori, hogy politikai alapon történnek az igazgatói kinevezések. Egy ilyen rendszerben az egyoldalú és szubjektív igazgatói pontozás sokszor inkább a hatalmi elnyomás, mintsem a szakmai motiváció eszköze lehet. Mindezt a státusztörvény tovább súlyosbítja újabb megfélemlítő eszközök bevezetésével, mint például a pedagógusok elleni fegyelmi eljárás és fizetéscsökkentés lehetősége. Már most is alig találni olyan pedagógust, aki nyilvánosan meri vállalni építő, kritikai véleményét, ha pedig elfogadják az új törvényt, a helyzet tovább romlik és sokan elhallgathatnak vagy elmehetnek a pályáról. Mint mindig, ennek is a gyerekek látják a kárát.

13. A pedagógusokat akaratuk ellenére is átképzésre kötelezhetik

A törvény tervezete szerint a pedagógusokat átképzésre kötelezhetik akár akaratuk ellenére is. Ha például túl kevés a kémiatanár, a magyartanárt kötelezhetik arra, hogy kémiatanárrá képezze át magát. A jelenlegi kormányzat talán azt hiszi, hogy így csökkenthető a pedagógushiány, de vajon mennyire fog jól tanítani az a pedagógus, akit így kényszerítenek rá? És miért választanák a fiatalok a pedagóguspályát, ha bármikor az akaratuk ellenére kényszeríthetik őket feletteseik? Adjuk meg inkább az elvárható anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülést a pedagógusainknak, hogy ők maguk dönthessenek, és kellő motivációt kapjanak gyermekeink oktatásához, neveléséhez!

14. A béremelési ígéret messze nem annyira vonzó, mint amennyire azt a kormány láttatni próbálja

A valódi megoldás a pedagógusok anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülése lenne. Ehhez képest az idei tíz százalékos eddigi pótlékemelés messze elmarad az inflációtól. Bár az EU-s források megérkezésével (amelynek időpontja ismeretlen) további béremelést ígérnek, elfogadhatatlan, hogy a gyermekeket oktató, nevelő pedagógusok anyagi megbecsülése az EU-s forrásoktól függjön. Ezzel nemzetünk függetlenségét adjuk fel, hiszen valójában nekünk, magyaroknak a saját adóbefizetéseinkből kellene biztosítanunk saját oktatási rendszerünk hatékony működését.

A kormány az EU-s forrásokkal annyit vállalt, hogy a pedagógusok átlagbérét a diplomás átlagbér 80 százalékáig emelik 2025-ig. De vajon a pedagógusdiploma miért ér csupán 80 százalékot a többi diplomához képest? A pedagógusok a felelősek azért, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltsék és a diploma felé tereljék őket; akkor az ő diplomájuk miért ér kevesebbet – még több év távlatában is – mint azoké, akik általuk szereznek diplomát?

Az EU-s források csak 2030-ig állnak rendelkezésre, és a kormány is csak addig garantálja a megemelt fizetéseket. Aki tehát most áll pályaválasztás előtt, az méltán feltételezheti, hogy az egyetem elvégzése után hamarosan az EU-s források megszűnnek, és ezután a kormányzat ugyanúgy cserben hagyja majd a pedagógusokat, mint ahogy azt korábban tette, és ahogy azt most is teszi azzal, hogy a nemzeti költségvetésből nem fordít kellő forrást gyermekeink oktatására. Több tiszteletet a pedagógusoknak, több tiszteletet a magyar gyerekeknek!

15. Ki fog tanítani, ha a pedagógusok tömegesen elhagyják a pályát?


A tervezett státusztörvény miatt már eddig is több ezren jelentették be felmondási szándékukat, és a távozó pedagógusok száma tovább nőhet. A szakszervezetek becslése szerint már most is 16 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből, a sok nyugdíjazás és a kevés fiatal pályakezdő miatt a helyzet a következő években drámaian romolhat tovább. Mindehhez jönne még az új törvény bevezetése következtében felmondó sok ezer pedagógus. A felmondások tovább erősíthetik a felmondási spirált, hiszen a maradókra még több teher hárul. Ne feledjük, hogy a probléma elsősorban a gyerekeket, és ezáltal a szülőket érinti. A pedagógusok felmondhatnak, és viszonylag gyorsan találnak jobban fizető, kevesebb munkával, felelősséggel és stresszel járó másik állást. De a gyerekek és velük együtt a szülők nem tudnak felmondani. Ki fogja tanítani így a gyerekeket? A bajok megoldása kormányzati felelősség. A közoktatás problémáihoz lehetne úgy viszonyulni, hogy a problémák gyökerét kezeljük, az érintettek és a szakértők bevonásával közösen emeljük a pedagóguspálya szakmai, erkölcsi és anyagi megbecsültségét. Sajnos ehelyett a jelenlegi kormány a problémákat inkább letagadja, a szószólókat igyekszik elhallgattatni, miközben hazug sikerpropagandát folytatnak, de a valódi kérdésekre nincsenek érdemi válaszaik. A minőségi közoktatás működtetéséhez szükséges feltételeket a kormánynak kell megteremtenie, enélkül maguk a pedagógusok a legjobb szándékuk ellenére sem tudnak jó iskolát, óvodát teremteni gyermekeinknek.

Az első rész ide kattintva olvasható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.