A PÁRTÉRDEK MÁR MEGELŐZI JÉZUS TANÍTÁSÁT. A SZENTÍRÁS HELYÉBE A SAJTÓFIGYELŐ KERÜLT, AZ EVANGÉLIUM HELYÉBE A FIDESZ-KDNP KÖZÖS SAJTÓOSZTÁLYA

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.05.24.

Borzongó figyelemmel olvasom a KDNP nevű formációban – ha ugyan létezik ilyen, s neve, ha van, nem csupán egy politikai termékcsalád áruvédjegye – zajló heroikus belháborút. Az egyik oldalon Gaál Gergely áll, akinek létezéséről – ezidáig kegyes volt velem a Gondviselés – most hallok először. Ha igaz, alelnöke a pártnak. A másik oldalon pedig a közélet harcos veteránja, az ősz bajnok, Semjén Zsolt, akiről – sajnos – nem először hallani, és tartok tőle, nem utoljára. Ő a KDNP örök és mozdíthatatlan elnöke, a keresztény identitáspolitika Heródes-utóda.

A korszakot átívelő, teológiai mélységeket karistoló, morális fundamentumokat megrengető vita tárgya: Gaál Gergely egy alkalommal – az Úr és a Facebook algoritmusai látják lelkemet – tetszését fejezte ki Magyar Péter egy bejegyzése iránt. Azaz lájkolta. Nem több, nem kevesebb. E nemes gesztust egy szemfüles és ideológiailag edzett párttárs perceken belül kiszúrta, és eljuttatta a párt illetékes fórumaihoz, ahol azonnal megtörtént az ítélethirdetés: árulás.

Gaál az inkvizíciós eljárás során védőbeszédében elmondta, hogy nem szándékosan tetszikelte a gyanús bejegyzést – talán megcsúszott az ujja, talán a Szentlélektől kapott ihletettség remegtette meg –, és öt percen belül visszavonta tettét. Csakhogy ez nem volt elegendő a feloldozáshoz. Semjén Zsolt főinkvizítor a vádlott elé tárta a döntő bizonyítékot: a bejegyzés kinyomtatott másolatát, amelyen ott virított Gaál digitális bűnjele. Mint egy véres kard, úgy lengett a printout, emlékeztetve mindenkit: a pártfegyelem a legnagyobb parancs.

A Nagy Disputa jelentősége elhalványít minden más vitát: geocentrizmus kontra heliocentrizmus? Gyerekjáték. Klasszikus fizika vagy relativitáselmélet? Komolytalan. Krisztológiai és trinitológiai disputák? Párizsi szaloncsevej. Luther kontra Róma? Asztali beszélgetés. A KDNP lájkolási etikája viszont maga a summa theologiae.

Semjén többször is büszkén nevezte a KDNP-t „a katolikus egyház lándzsája hegyének” – nos, jelen fejlemények tükrében nehéz eldönteni, hogy a lándzsa hegye csorbult-e ki végzetesen, vagy csupán a dobás röppályáját számították el, és a fegyver – némiképp komikusan – bumerángként tért vissza, a saját oldalba fúródva.

Mert a KDNP „crème de la crème”-je, Semjén és Gaál, olybá tűnik, éppen csak a keresztény tanítás legalapvetőbb elveit felejtette el. „Mint vakok bolyonganak az utcákon” – írja a Siralmak könyve (4,14), s ki vagyok én, hogy vitatkozzam a Szentírással?

Gaál érvelése – miszerint tévedésből lájkolta Magyar Pétert – különösen emlékeztet a 

napokban látott esetre, amikor fideszes képviselőnők – saját állításuk szerint – teljes véletlenségből osztottak meg egy zavarba ejtően nyilas hangvételű bejegyzést. Egyfajta közös nemzeti tapasztalattá válik így – bizony mondom néktek – a véletlen kattintás. Csakhogy – s itt jön a keresztény erkölcstan – a tudatos tettek véletlenként való utólagos beállítása nemcsak hiteltelen, hanem erkölcsileg elítélendő. Jézus világosan fogalmaz: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt...” (Máté 10,32–33). A tanítás szerint a tett és a szándék együtt képez erkölcsi egységet, és a felelősséget nem lehet utólag úgy lesöpörni, mint rosszul sikerült posztot a hírfolyamból.

Aquinói Szent Tamás ezért beszél actus voluntariusról, vagyis tudatos, szándékos cselekedetről – amelyről az ember nem rázhatja le magáról a felelősséget, mint kutya a vizet. A voluntarium és involuntarium megkülönböztetése pontosan ezt szolgálja: hogy ne legyen kibúvó. A Katolikus Egyház Katekizmusa (1734.) pedig megerősíti: a szabadság felelőssé tesz.

És ha mindez nem lenne elég, Semjén – miközben kardként forgatja a KDNP alapszabályzatát – éppen azt ítéli el, akit véleménye miatt hurcolnak meg. Márpedig a kereszténység számára – bármily réginek és szokatlannak tűnik ez manapság – a szabad véleménynyilvánítás alapérték. Jézus szerint: „Boldogok vagytok, amikor miattam gyaláznak és üldöznek titeket...” (Máté 5,11–12). Vagyis nem azok az áldottak, akik időben törölnek egy lájkot, hanem akik vállalják meggyőződésüket, akár támadások árán is.

De legyen elég ennyi. A katolikus lándzsa – nevezzük most a Magyar Katolikus Egyházat így, s annak egyre élezetlenebbnek tűnő hegyét, a KDNP-t – jelen esetben abba fúródott, akit véleménye miatt üldöznek, és akit emiatt tituláltak árulónak.

A tanulság? Nos, úgy tűnik, a KDNP és/vagy a magyar katolikus egyház tanítóhivatala számára a pártérdek már megelőzi Jézus tanítását. A Szentírás helyébe a sajtófigyelő került, az Evangélium helyébe a Fidesz-KDNP közös sajtóosztálya.

Ha a fent nevezett, mélyen elkötelezett keresztény gondolkodókban kétely merülne fel, szeretettel invitálom őket a Zsidó Egyetemre, ahol a keresztény tanítás alapjait – történetiségében, nyelvi árnyalataiban, teológiai mélységében – avatott, felkészült, a szent nyelvekben jártas oktatóktól tanulmányozhatják. Figyelmeztetnem kell azonban őket: hallgatóink képzettek, kritikusak és tájékozottak, így, ha Semjén és Gaál felvételt nyerne, komoly szorgalommal, kitartással, és – s itt jön a rossz hír – rengeteg olvasással kellene behozniuk néhány évtizednyi elmaradásukat. De hát a bűnbánat és a tanulás még mindig keresztény erénynek számít – egyelőre.

ITT OLVASHATÓ