AZ ÁLTALÁNOS ROMBOLÁS AZ ÉLETELEMÜK, ÉS ALKALMAS KOMPETENCIÁK NÉLKÜL EZ EGYSZERRE A CÉLJUK IS

FACEBOOK
Szerző: BÉNDEK PÉTER
2025.05.30.

Nagyon furcsállom azt az orbáni észjárást, hogy ha azért roppant meg a hitele és tört szét a mojója, mert eltávolodott a valóságtól, akkor úgy lehet visszafordítani ezt a folyamatot, hogy nemcsak eltávolodik, de tökéletesen el is szakad a valóságtól (a Tisza elleni kémkedési vádakkal és az ukrán veszéllyel való fékevesztett fenyegetőzéssel, a Harcosok Klubjának elkeresztelt esztrádműsorral, vagy a CPAC Hungary antiliberális-civilizációellenes csatornaszínvonalával).

Először is: ezeknek a hol bűnöző, hol népnyomorító, hol balfácán (Truss!), hol megélhetési, hol csak társaságot és elismerést áhító férfiaknak és nőknek az ég-világon semmilyen produktív narratívájuk, pláne policyjük nincs a világról, változó okokból a rombolásban utaznak. Az általános rombolás az életelemük, és alkalmas kompetenciák nélkül ez egyszerre a céljuk is. Nem mintha ne kellene a (korábbi, ma már ostromlott) nyugati mainstream orrára koppintani a több évtizedes mellélövéseik miatt, amelyek között a vezérelv az a háromszáz éve erősödő progresszív felfogás, hogy az emberek alapvetően jók, de ha nem jók, akkor racionálisak, de ha nem racionálisak, akkor legalább a többség az, ekként a demokrácia diadalmenete adott, az összes probléma kisimul benne, és előbb-utóbb ránk köszönt az Örök Béke. Ezt az abnormális optimizmust az emberi fajjal kapcsolatban ugyan ezerszer cáfolta már a történelem, de az Optimizmus Korában hitelvvé vált. Nem érdeklik a humánetológiai, antropológiai, kulturális, mikorökonómiai érvek, mert az emberjogi és szociális redukcionizmusa mindent felülír. A kulturális alapvetéseket, a vallást, az erköcsi alapú szankciókat és a kötelezettségtanokat ad acta tévén a Nyugat keblére ölelte a korrupt szabadságot, amely kéz a kézben jár a relativizmussal és a hatalmi önkénnyel, mert a hatalmi koncentráció elől maga távolított el minden komolyan vehető intézményes és normatív korlátot. A Nyugat kreált, magára vállalt és tömegesen importált minden identitásszélsőséget, miközben kiürült a szankciós képessége mögött az érvrendszere, eltűnt a világban való célja, és nem hisz már a saját eszményeiben sem. Valamilyen homályos világkép nevében, ennek operatív tudása nélkül maga üt a saját kezére, amikor a saját érdekeit kellene védenie. A jelennel szemben a jövővel takarózik, mint a legrosszabb bolsevik ideológia.

A nemzetközi antiliberális-civilizációellenes banda ebben a kontextusban nőhetett fel, kihasználva a liberális elit által évtizedek óta ignorált, hallgatásra kényszerített, közben gondolati anarchiában tartott mélyrétegek elégedetlenségét. Ráébresztette őket a sorsukra (pontosabban elmagyarázta nekik, hogyan fogják fel a sorsukat). A közösségi média megjelenésével ezek platformot is kaptak, véget vetettek a normatív nyilvánosság uralmának, és az adott keretek között, gazdáik ösztönzésére vadállatként estek neki a civilizációnak: a civilizációnak, amelyet a liberális elit elzárt előlük nem kellően jó kormányzással, ezért fogalmuk sincs, mit veszíthetnek a megroppanásával -- elsősorban ők, akikből az ágyútöltelékek lesznek.

Nyugat-Európa kezdi lassan felismerni a helyzetét -- reméljük, nem túl későn, illetve megtalálja a válságának gyökérokait, amire a reakciója nem az lesz, hogy meghosszabbítja őket a Holdig.

ITT OLVASHATÓ