MATEKLECKE 5721. - NEM ZÉRÓÖSSZEGŰ JÁTÉKOK 30.: KI LÉP ELŐSZÖR?

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.05.16.

Az előző rész (A mozdulatlanság spirálja) rengeteg reakciót kapott, több százan megosztottátok (köszönöm), és sok hozzászólás is érkezett. A legtöbben nem azt vitatták, hogy spirál van, hanem azt, hogy mitől törik meg a mozdulatlanság. Mert lehet, hogy mindenki látja a problémát, és sokan már nem is egyedül érzik, de mégsem mozdul senki. Vagy ha igen, nem követik. Vagy ha követik, más irányba mennek. Vagy visszarántják. Vagy belebukik. Mindegyikre láttunk már példát. Akkor mégis: ki lépjen először, és mi történik vele?

Amikor a gnúk vándorlásuk során egy folyóhoz érnek, megtorpannak. Tudják, hogy át kell menniük, mert ezt parancsolják a génjeik (hiszen mögöttük jön az aszály, a ragadozók, az éhség), de azt is tudják, hogy a folyóban ott vannak a krokodilok. Tudják, hogy az elsők áldozatul esnek, de azt is tudják, ha ottmaradnak, mindegyikükből áldozat lesz. Nincs jó döntés, át kell menni. És ilyenkor mindig vannak, akik bevállalják, hogy elsők legyenek.

A játszma logikája világos: a közösség nyer, az egyén, aki elsőként lép, veszít. Ez az első lépés kockázata (first-mover's risk). A játékelméleti egyensúly csak akkor vált, ha valaki önként vállalja ezt az árat.

Még ha mindenki tudja is, hogy változtatni kellene, az első lépés a legkockázatosabb. Aki először kimondja, akit először támad meg a rendszer, az viszi a legnagyobb kockázatot. Ezért fontos a közösség reakciója. Nem csak az számít, ki ugrik először, hanem hogy hányan követik. A gnu akkor ugrik, ha érzi, hogy a többiek is mozdulnak.

Ahol van első lépés kockázata, ott létezik a "második lépés előnye" (second-mover advantage) is. A követők sokkal kisebb veszélyt vállalnak, miközben a változás hasznából ugyanúgy részesülnek. A történelem tele van olyan eseményekkel, ahol nem az első, hanem a második, harmadik, tizedik szereplő aratta le a babérokat. Gondoljunk az 1989-es kelet-európai rendszerváltásokra: a lengyel Szolidaritás évtizedes küzdelme törte fel a jeget, de a dominóhatás révén más országokban sokkal gyorsabb és gyakran véráldozat nélküli változások következtek be. A nagy társadalmi áttörések ritkán köthetők egyetlen eseményhez, inkább egy folyamathoz, ahol az első lépés után a második, harmadik már könnyebb, de nem kevésbé fontos.

Ezért számít, ha lájkolsz, megosztasz egy posztot. Ezért számít, ha kimondasz valamit, amit más is gondol. Mert nem az a fontos, hogy első legyél, hanem hogy az első ne legyen egyedül. Egy bejegyzés nem azért fontos, mert új dolgot mond, hanem mert láthatóvá tesz egy nézőpontot, amit sokan eddig magukban tartottak.

A közösségi média sokak szerint felszínes, de viselkedési szinten nagyon is valóságos. A lájk nem csak visszajelzés, hanem társas jelzés. Azt mutatja, hányan értenek egyet, hányan reagálnak, hányan vállalják a reakciójukat nyilvánosan. Ez pedig visszahat a játszmára, újradefiniálja a kereteket és az erőviszonyokat.

Nem véletlen, hogy egyre több fideszes politikus posztja alatt a legtöbb reakció már nem a lájk, hanem a röhögő fej. Ez nem csak internetes geg. Ez hiedelmi struktúrát bont meg. A politika egyik legalapvetőbb eszköze a látszat egyetértés: hogy senki ne tudja, hányan gondolkodnak máshogy. De amikor a hivatalos poszt alatt több száz nevetés gyűlik össze, az láthatóvá tesz egy hangulatot. Ez már nem egyéni vélemény, hanem társas jelzés arról, hogy valami repedezik.

A változásnak azonban mindig vannak ellenálló erői is. Az első lépés gyakran nem hoz áttörést, mert a rendszer immunválasza működésbe lép. A hatalom alapvető eszköze az elszigetelés, a kezdeményezők elszigetelése, hiteltelenítése, démonizálása. Ez történt a 2010-es évek civil megmozdulásaival is az internetadó elleni tüntetéstől a CEU melletti kiállásokig. Egy rendszer ellenállóképessége nem csak az elnyomás erejétől függ, hanem attól is, mennyire képes az új hangokat a megszokott narratívába beilleszteni, marginalizálni vagy éppen kooptálni.

A rendszer nem attól mozdul meg, hogy az emberek másként gondolkodnak, hanem attól, hogy nyilvánvalóvá válik, hogy sokan másként gondolkodnak. Ezért működnek úgy a társadalmi változások, mint a lavina, nem az első hópelyhektől omlik le a hegy, hanem attól, hogy egy ponton már nem bírja megtartani a súlyt. Véletlennek gondoljuk az időpontot, mert nem látjuk a közvetlen kiváltó okot, egyik pillanatról a másikra következhetnek be forradalmi változások.

Navalnij lépett. Meghalt, és az orosz társadalom nem követte. De még ez sem jelenti azt, hogy ne lett volna értelme. Az első lépés nem mindig hoz azonnali áttörést. Hanem láthatóságot. A játszma feltételeinek újradefiniálását. És gyakran második, harmadik, huszadik első lépés kell hozzá.

Magyar Péter is lépett, kimondott dolgokat, és hirtelen a spirálban keletkezik egy rés. Nem a véleménye miatt, hanem a pozíciója miatt. Mert bentről jött, mert kapcsolatai voltak. Nem mondott olyat, amit más nem, de voltak, akik tőle elhitték. Az első mozdulat nemcsak bátorság, hanem pozíciófüggő hatás. Aki jobb rálátással, több hírértékkel, vagy nagyobb bizalmi tőkével lép, annak nagyobb esélye van, hogy mások is mozduljanak.
A történelem tele van ellenpéldákkal is. Az arab tavasz országaiban az első lépéseket megtették, a változások elindultak, mégis visszarendeződés vagy káosz következett. Miért? Mert a változáshoz nem elég a régi rendszer megbomlása, kell egy új rend lehetősége is. Ha nincs alternatív vízió, intézményrendszer vagy bizalmi tőke, az első lépés után a rendszer újrastabilizálódhat, akár még erősebben is.

Sokan írtátok: nem mindenki akar mozdulni. Nincs egy cél. Nincs közös irány. Az ellenzék nem egységes. Ez igaz. A játékelmélet nem azt mondja, hogy mindenki akar változást, csak azt, hogy ha valaki akarja, annak tudnia kell, hogyan mozdíthat el másokat. Ez nem morálkérdés. Ez koordinációs dinamika. A metróban se mindenki akar közbelépni. De ha valaki megteszi, sokan csak akkor döbbennek rá, hogy ők is akarták. A lehetőség nem mindig a szándék előtt, hanem után születik.

Mit tehetsz Te? Vállald a véleményed nyilvánosan. Nem kell nagy dolgokat mondanod, elég, ha láthatóvá teszed az álláspontodat. Egy lájk, egy megosztás, egy hozzászólás mind jelzés mások felé. Támogasd az első lépőket. Ha látod, hogy valaki kimondott valamit, ami fontos, ne hagyd magára. A támogató tömeg védelmet jelent. Építs kapcsolatokat. A társadalmi változás nem csak a nagy pillanatokról szól, hanem a bizalmi hálózatokról is. Keresd azokat, akik hasonlóan gondolkodnak, építs közösséget. Legyél része a második hullámnak. Ha nem is vagy az első, légy ott a másodikban. A kezdeti lendület gyakran elfogy, a kitartó követők tartják életben a változást.

Mi kell ahhoz, hogy elinduljon valami? Valaki, aki mozdul. Mások, akik nem rá figyelnek, hanem arra, merre mutat. Nyilvánosság, ami láthatóvá teszi a mozdulatot. Nem véletlen, hogy ezt próbálja akadályozni a hatalom. És persze néha szerencse, egy pillanat, történelmi kontextus. De a szerencse nem elég. Kell hozzá valaki, aki kész belépni, amikor még nem tudni, mi lesz belőle.

Ezért nem mindegy, hogy ki mozdul. De még fontosabb: ki mozdul utána. És legfontosabb: Te mit teszel?

ITT OLVASHATÓ