MERRE TOVÁBB ROMÁNIA ÉS ROMÁNIAI MAGYAROK? - LENGYEL LÁSZLÓ ÉS MARKÓ BÉLA BESZÉLGETÉSE.

NÉPSZAVA
Szerző: MARKÓ BÉLA, LENGYEL LÁSZLÓ
2025.06.15.

Lengyel László (LL): Legutóbbi budapesti előadásodon az Andrássy Körben, egy nappal a román elnökválasztás után arról beszéltél, hogy Románia válaszúthoz érkezett, és Nicușor Dan megválasztásával a jó úton indult el Európa, az Európai Unió és a NATO felé, a demokrácia és a jogállam irányába. A román választók jelentős többsége, és benne a magyar választók jókor és jó helyen ismerték fel, hogy ha Románia George Simionra, az önkényuralomra hajló, ultranacionalista, populista, a kisebbségek elnyomását képviselő politikusra szavaz, akkor szakadékba zuhan. Állítottad és én is állítom, hogy Románia választása arról tanúskodik, létezik valamiféle önvédelmi reflex a romániai választókban, hogy az utolsó, vagy utolsó utáni percben helyesen döntsenek. Mert igazán a választók, és nem az elkorhadt és elitalkukba bonyolódott pártok döntöttek jól, nemcsak a Simion-féle tragikus politika, hanem ezt a politikát részben megteremtő bevett pártok ellen is. A választók egyszerre szavaztak Simion veszedelmes szélsősége és a pártok, a titkosszolgálatok kiépített rendszere ellen. E választás egyben kihívás a politikai elit számára, hogy új, más rendszert teremtsen – részben visszataláljon ahhoz a rendszerhez, amely Emil Constantinescu elnöksége, a ti kormányzati szerepvállalásotok idején Romániát demokratikusabbá és európaibbá tette –, kitalálja Románia európai szerepét. Ha jól értelmezem, akkor Románia, hasonlatosan más kelet-európai országokhoz, három alapvető problémával küzd: 1.) hogyan tegye a román korrupt és bürokratikus/titkosszolgálati államot nemcsak demokratikus és tisztakezű jogállammá, hanem fejlett közszolgáltató – egészségügy, oktatás, szociálpolitika, zöld átalakítás, digitalizálás, infrastruktúra szolgáltatás – állammá?; 2.) Miként valósítsa meg úgy a jóléti újraelosztást, hogy az ne legyen populista választóvásárlás, s hogy összeegyeztethető legyen a szükséges biztonsági és egyéb fejlesztésekkel?; 3.) Hogyan hozzon létre valamiféle területi, regionális egyensúlyt a fejlett és a fejletlen területek között? Mindez nem egyszerű gazdaságpolitikai kiigazítás vagy politikai elitalku eredménye. Miben látod te Románia feladatait? Elképzelhetőnek tartod a mai politikai pártokkal, elittel, hogy komoly, reformértékű fordulat jöjjön létre Romániában?

Markó Béla (MB): Ha Európában kivétel lenne az a földcsuszamlás, ami nálunk az elmúlt hónapokban végbement, és amit szinte az utolsó utáni pillanatban sikerült megállítani, akkor azt mondanám, hogy van esély a gyors korrekcióra. Csakhogy igazság szerint mindez fordítva van, mi legalább talpon maradtunk, miközben a környező országokban reng a föld. Még Lengyelországban is. Világszerte válságban van a hagyományos képviseleti demokrácia. Többek közt a Covid is teljesen átalakította az emberi társadalom jövőképét, és egy apokaliptikus vízió nyomaszt mindannyiunkat, bár ezt nem nagyon ismerjük be. Megszaporodtak a kérdések, és alig vannak válaszaink. Most, hogy a képviseleti demokráciát emlegettem, hirtelen rá kellett jönnöm, már egy ideje magam sem használtam ezt a kifejezést, mert a közvélemény-kutatások bűvöletében élünk, és ezt helyezzük szembe a diktatúra rémképével. Holott a képviseleti demokrácia másról szól; felelős vezetőkről, akiknek van bátorságuk népszerűtlen döntéseket is hozni, ha kell. Így képzeltük mi is Romániában a kilencvenes években. 1991-ben viszonylag koherens alkotmányt fogadott el a román parlament, majd a 2003-as módosítással sikerült ezt elrontani. Kivéve, hogy a kisebbségi jogokat a módosításkor jelentősen bővíteni tudtuk. Viszont a parlamenti köztársaságból már-már félelnöki rendszer lett menet közben, a titkosszolgálatokat a kormány nem ellenőrzi, csak az államfő, illetve a parlament úgy-ahogy, ami viszont nem sokat ér. Ugyanakkor az államfő túl nagy befolyással van az igazságszolgáltatásra is. Meg sem erősödött, és máris megrendült az annak idején kialakított rendszer.

Nem hiszem, hogy Romániában máris van erő egy mélyreható reformra. Talán nem is reform kellene, hanem normalitás. Visszatérni azokhoz az elvekhez, amelyek minket a rendszerváltás után vezéreltek, helyreállítani a parlamenti köztársaságot.

Egy ország sorsa nem függhet egyetlen embertől, legyen szó akár az államelnökről is. Nekünk, magyaroknak is ez az érdekünk. Azokat az intézményeket kellene erősíteni, ahol mi is ott lehetünk. Az önkormányzatokat főleg. A szavazók megakadályozták a szélsőjobb hatalomátvételt, de arról kevesebb szó esik, amire te is utaltál, hogy ezúttal talán az utóbbi években kormányzó demagóg román politikai pártokat is hazaküldték volna, ha ez lehetséges. Végül is ezért lett államfő a többé-kevésbé független Nicușor Dan, akinek persze van valamelyes politikai múltja, csak ezt már sokan elfelejtették. Ám mindenképpen európai elkötelezettségű politikus. Nem térek ki most külön az általad felsorolt problémákra, szerintem lenne rájuk megoldás, de ehhez szemléletváltásra van szükség. Az előző kormány egyébbel sem foglalkozott tavaly, csak hízelegtek a választóknak, nyugdíjakat emeltek fedezet nélkül, és hatalmas lyukat hagytak a költségvetésben. Ráadásul így is alig úszták meg a teljes bukást. Erről sem nagyon beszél ma senki, pedig egyértelmű, hogy a választók átláttak a szitán. Egyébként az imént elismerőleg szóltam az 1989 utáni egy-két évtized intézményépítéséről, de legalább ennyire igaz, hogy a gazdaságban zűrzavar volt, a magánosítás fejetlenül történt. Milliók mentek el az országból Nyugatra, ők az úgynevezett román diaszpóra, rendszeresen részt vesznek a választásokon, kedvezményes feltételekkel, mert ilyenkor külföldön három napig tart a szavazás, péntek reggeltől vasárnap estig. Többségük szerintem haragszik a politikai pártokra, úgy vélik, hogy miattuk kellett elmenniük. Most az elnökválasztás második fordulójában majdnem egymillió hétszázezren szavaztak külföldön, és ebből közel 56 százalék a szélsőjobb jelöltre. Ennél is rosszabbra számítottunk, de ha csak tőlük függ, ma így is egészen más lenne a helyzet...

ITT OLVASHATÓ