Szerző: FŰZFA BALÁZS
2025.07.11.
Irodalomban, irodalomtudományban különösen játékos természetű az idő. Divatok jönnek-mennek, szavak kopnak ki a nyelvből, újulnak meg, sőt, akár jelentést is képesek változtatni évtizedenként, vagy akár annál is gyakrabban. Kontextusok telítődhetnek és üresedhetnek ki pillanatok alatt. Meglepetéssel tapasztaljuk, hogy egy ötödik osztályos gyerek nem érti a hetedik osztályost, hogy a Kádár-rendszerben születettek másképp látják a világot, mint a Rákosi-rendszerben születettek, nem beszélve azokról, akik a rendszerváltás vagy az ezredforduló után láttak napvilágot. Évtizednyi csak a különbség közöttük, de vannak mondataik, szavaik, amelyeket le kell fordítaniuk egymás számára.
Száz év nagy távolság egy ember, ám semmi az emberiség életében – szokták volt mondani az idővel baráti viszonyt ápolók. Abban is biztosak lehetünk, hogy sokkal sűrűbb volt a Nagy László halála (1978) óta eltelt intervallum, mint az ennek előtte megélt 53 éve. Ha nagyjából megfelezzük az elmúlt száz évet, akkor ugyanis azt látjuk, hogy a költő felnőtt életének bő három évtizede alatt nemigen történtek radikális változások térben és időben Kelet-Közép-Európa eme szegletén. Az ezerkilencszázhetvenes évek vége óta viszont többször is eresztékeiben változott meg az életünk...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.