NEM VOLT INKLUZÍV JÓLÉTI FORDULAT MAGYARORSZÁGON

PORTFOLIO
Szerző: Hüttl Antónia, Oblath Gábor
2025.07.16.

Írásunkban áttekintjük a hazai jövedelmi és fogyasztási folyamatokat, és ennek kapcsán megvizsgáljuk, hogy igazolható-e a Századvég vezető elemzőjének azon állítása, miszerint Magyarországon az elmúlt években inkluzív jövedelmi fordulat következett be. A nemzetközi összehasonlítások és a hazai adatok egyaránt azt mutatják, hogy ilyen fordulat nem történt.

Bár széles körben az egy főre jutó GDP-t használják a fogyasztásból származó jólét mérésére, ez csak a demokratikusan működő piacgazdaságokra érvényes (erről szólt e szerzők egyikének az állami beruházások szerkezetét vizsgáló írása). Ugyanakkor Hegedűs Tamásnak igaza van abban, hogy léteznek egyéb, a jólét jellemzésére alkalmas indikátorok is, ilyen például a nemzetgazdaság rendelkezésre álló jövedelme (Gross national disposable income, GNDI).

Abban azonban nem értünk vele egyet, hogy a háztartások úgynevezett korrigált rendelkezésére álló jövedelme (a természetbeni társadalmi juttatásokkal kiegészített rendelkezésre álló jövedelem) volna a „legfontosabb jóléti mutató” (amelynek alapján 2023-ban az EU 11 közép- és keleteurópai országa közül Magyarország a negyedik helyen állt). Ennél nem kevésbé fontos a háztartások fogyasztási kiadása, illetve a természetbeni juttatásokat is tartalmazó tényleges egyéni fogyasztás – ez utóbbiakban egyértelműen az EU-rangsorának a végén állunk.

A hazai adatok áttekintése alapján pedig úgy látjuk, hogy

a rendelkezésre álló jövedelem növekedése aligha jellemezhető az „inkluzív” jelzővel,

mivel 2010 és 2023 között a háztartási szektorban a tulajdonból – különösen az osztalékból – származó tőkejövedelem növekedése sokszorosan meghaladta a bérek emelkedését. Hivatkozunk arra az elemzésre, amely kimutatta, hogy ez a folyamat egyértelműen hozzájárult a jövedelmek koncentrációjához és az egyenlőtlenségek növekedéséhez. Az továbbá, hogy európai összehasonlításban Magyarország az átlagos háztartási reáljövedelmi szintet tekintve viszonylag elöl, a reálfogyasztásban pedig hátul áll, ugyancsak a jövedelemelosztás egyenlőtlenségére utal: a gazdagok, kihívó luxuskiadásaik ellenére sem tudnak annyival többet fogyasztani, mint amennyivel a jövedelmük meghaladja a szegényebbekét.

Írásunk először annak a makrogazdasági jövedelmi kategóriának a tartalmát tisztázza – hiányosságaira is utalva – amelynek a háztartások rendelkezésére álló jövedelme megfeleltethető; e mutató a GNDI. Bemutatjuk, hogy a háztartások rendelkezésre álló korrigált jövedelmet tekintve lényegesen kedvezőbb Magyarország európai pozíciója, mint bármely más makrojövedelmi, fogyasztási, illetve munkajövedelmi indikátor tekintetében, ami okkal veti fel azt a kérdést, hogy indokolt-e egy parciális mutató alapján megítélni országunk viszonylagos jóléti helyzetét.

Ezt követően foglalkozunk azokkal az árarány-változásokkal, amelyek a nemzetgazdaságénál gyorsabb háztartási reáljövedelem-emelkedés hátterében állnak, bemutatjuk, hogyan változott a hazai háztartások rendelkezésére álló jövedelem összetétele és felhasználásának szerkezete 2010 és 2023 között, kitérve a jövedelem, valamint a fogyasztás alakulása közötti éles kontrasztra...

ITT OLVASHATÓ