RÁHEL TANULNI MEGY...

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.07.09.

Vannak családok, amelyek választások előtt zászlót tűznek ki a kertkapura, mások molinót feszítenek ki az erkélyre. Az Orbán-család? Ők inkább csomagolnak. Mint afféle nemzetközi ciklikus vándormadár, aki csak négyévente száll fel – érdekes módon mindig pont akkor, amikor a magyar népnek dönteni kellene a jövőjéről. A múltkori választások előtt még csak Marbella volt a cél, ahol a család, puszta véletlenségből, pont az ingatlanpiacon „fejlődött”. Most viszont új szintre lép a nemzeti fejlődés – irány Amerika! Ráhel tanulni megy. Mert ő még fejlődni szeretne. Még lehet. A jelek szerint nem itthon. Pedig itthon is vannak kiváló egyetemek, például ahol a professzori cím már automatikusan jár a párthűség mellé, és a tananyagban az alkotmány helyét a miniszterelnöki interjúk veszik át. Továbbá minden második tanszék kuratóriumi tag rokonáról van elnevezve, minden harmadik tanóra pedig a nemzetstratégia aktuális állásáról szól. Ki ne akarna ilyen helyen tanulni?!

„Óriási lehetőség, de komoly döntés is, főként anyaként” – mondja Orbán Ráhel, és mi nyomban érezzük a nemzeti felelősség súlyát. Anyaként. Magyar anyaként. Aki most épp azon gondolkodik, elhagyja-e a hazát egy kis inspiráló versenyhelyzetért. Olyan lendület van ott, hogy még a magyar GDP is megirigyelné.

De ne aggódjunk, hisz ő nem disszidál – csak tanulni, tapasztalni, fejlődni akar. „Hazahozni.” Hogy mikor, az nem világos, de a szándék, az szent. Most még „mérlegelnek, gondolkodnak, beszélgetnek róla, családként.” És tudjuk, egy Orbán-családi beszélgetés sosem puszta small talk. Az stratégia.

És ismerős ez a koreográfia, nem? A 2022-es választások előtt Marbella, napfényes tengerpart és ingatlanpiaci „tanulás”, most a 2026-os választások előtt: USA, egyetem és „új tudás.” Ami ugye "itthon kamatoztatható." Egyszer. Később. Talán a Puskás Akadémián majd bevezetnek egy vendéglátás - menekülés szakpárosítást.

Ez a család már régen nem abban méri a hazaszeretetet, hogy ki marad, hanem abban, hogy ki megy el időben. Mint egy politikai meteorológus, aki pontosan érzi: választás közeleg – ideje áttelelni valahol, ahol gyengébb az infláció és sűrűbb az ösztöndíj. És ritkább az őt felismerő média.

Mintha a történelem súlya koccanna össze egy alig pár milliós Louis Vuitton utazótáskával.
De persze ne legyünk kicsinyesek. Ne tévedjünk: ez nem menekülés, nem elitkivonulás. Ez a „hazáért elvonulás”. Érted vonulok el, nem ellened. Önzetlen áldozat. Mert valakinek oda is el kell mennie, hogy majd egyszer, ha már mindenki elment innen, legyen, aki hazahozza a fejlődést. Vagy legalább a diplomát.

És hát voltak már nagy elődök ebben a szakmában. Lenin is Svájcban merült el a tanulmányokban, mielőtt hazament átvenni a hatalmat.

Persze, ha apuka marad, akkor ugyan kit érdekel az amerikai diploma? Francba vele. A jövő úgyis biztosított. Legfeljebb a 2030-as választások előtt Ráhel majd űrutazásra készül – családilag megbeszélve. Felelős anyaként. Hogy fejlődjön. Hogy tapasztaljon. Hogy tanuljon. Valahol a Jupiter holdjai körül, ösztöndíjjal. Aztán majd megtapasztalja: a súlytalanság állapotában nem lehet saját lábon megállni.

Még akkor sem, ha az egész magyar költségvetés a cipőtalpban van elrejtve.

ITT OLVASHATÓ