Szerző: TÖMPE ISTVÁN
2025.07.25.
Nemrég végighallgattam a Tisza nagykanizsai kongresszusát, Magyar Péter beszédét, és elégedett voltam. A kifejtett, persze még csak készülő program bőven megállja a helyét a maga műfajában, s ezt, úgy is mint a hét szakbizottságból álló valamikori Elegy 2021–2022-es javaslatainak egyik szervezője, megerősíthetem. Bízom abban, hogy a szakmai csoportok használható tervezeteket állítanak össze, és abban is, hogy a Tisza vezetése magáévá teszi a javaslatok lényegét. Mert a lényeg nem az, lesznek-e szakértők (lesznek), hanem hogy lesz-e kormány, amelyik hallgat rájuk.
Tisza-támogatóként feleslegesnek látom a hagyományos balliberális oldallal szemben is kritikus baloldali szavazók óvatlan megsértését. Jó formulák hiányában érdemes kivezetni a történetet a napi csatározásokból. Ettől a Tisza még indulhat koalíció nélkül. A parlamenti többség erős kézben tartása mellett annak is száz módja van, hogy például Hadházyt a fronton tartsák, aki magányos és bátor harcosként a közemberek által is megérthető mértékű tolvajlások bemutatásával nagy tekintélyt vívott ki magának.
Ha a Tisza végül győz, jöhetnek a munkás hétköznapok, az első átütő lépések, rengeteg mosolygó figura bukkan fel (csak kérj, hercegem), lelkes átállók jelennek meg, és sorakoznak a kínos pillanatok, amikor barátokat kell visszautasítani. Az első tanulság az, amit érdemes felírni, hogy a miniszterelnökség keményen versengő környezetben kezelendő magány azok számára, akik valamit el akarnak érni.
Talán nem érdektelen összegyűjteni az elmúlt ciklusokból pár példát, amire a kormányzás kezdetéhez érdemes emlékeznie a Tiszának...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.