Szerző: GRECSÓ KRISZTIÁN
2025.08.15.
Az én édesapámnak is volt gazdasága, nem értem, mi baj vele, ha más édesapjának is van olyan. Apámnak ráadásul megosztva, több helyen akadt úgynevezett „mezőgazdasági érdekeltsége”, nem egyetlen portán. Volt háztájija, általában bő hold, valamivel azért a hektár alatt, ezen fűszerpaprika nőtt. Évről évre vállalt néhány lánc paradicsompaprikát, és legalább ennyi vetőmag-kukoricát is jegyeztünk. Utóbbi különösen hálátlan volt, mindennap ki kellett menni ellenőrizni, nehogy egyetlen címer is benne maradjon, mert akkor ráküldték a kombájnt, de még a szomszédéra is, és jelentős volt a deficit. Mindennap kijártam, mert bár az én apám is vállalkozó természetű embernek tartotta magát, sajnos gyorsan elvesztette a projektek iránti lelkesedését, még ha a projekt szót nem ismertük is, csak azt tudtuk, hogy édesapám, akinek, mint említettem, több mezőgazdasági érdekeltsége is akadt, ha újra a „pohár után nézett”, a földekre ki sem dugta az orrát.
Ez is közös bennem és a miniszterelnök úrban. Éppen úgy, ahogy én is, ő is az apja helyett dolgozik, mert a komor sajtó szerint az apja, aki elvállalta ezt a bitang nagy gazdaságot, oda se bagózik rá, ezért a miniszterelnök úr a hátán viszi az egészet, és rengeteg idejét elviszi a veteményes, a magaságyások, hiszen pénze nincsen kertészre, cselédre, ezt a nyilvános vagyonbevallásából minden józan magyar ember tudja. Nem is értem, hogy az ország ügyei mellett mikor jut idő etetni a szürkemarhát meg a zebrákat. Mi a fenét eszik a zebra egyáltalán? És olyan tápot Fejérben kapni? Mert disznónk nekünk is volt, meg tyúkok, és nem irigylem az elnök urat, mert már a tehén is más tészta, a zebra meg nyilván hisztis, honvágya van, a fene tudja, nem is tejel, gyapja sincsen, egyáltalán mi a fenére jó?
Azt látni a filmekben, hogy üvegházak is vannak, tiszta szívből mondom, nem irigylem az elnök urat. Nekünk csak bérelt, százalékos fóliaágyaink voltak a falu határában, és utáltam hajnalban kijárni, mocskos munka az, egyetlen árva talicskával kihordani a földet; mert az elnök úr becsületes magyar ember, nyilván az értékes, aranykoronáktól zsíros földben dugja el a palántát, a földet meg, Hatvanpuszta ide, József nádor oda, cserélni kell az üvegházban. Komolyan gondolom, földön túli ereje van az elnök úrnak, el kell ismerni. Én még csak Méhkeréken láttam ilyet, amikor napilapos újságíró koromban, mint botcsinálta oknyomozó, Apeh-rajtaütésen vettem részt, de mire odaértünk, az összes feketemunkás eltűnt, és négy roskatag vénasszony szedte a teljes határban a paprikát. „Értékes munkaerő”, mutatott rájuk a polgármester, és úgy vigyorgott, hogy kiesett a szájából a bláz.
Ne haragudjon, elnök úr (?), de ez jutott eszembe, mivel én jól ismerem az emberi teljesítőképességet, már ami a mezőgazdasági munkát illeti, lévén hogy huszonegy éves koromig minden formáját rendszeresen űztem, hogy maga a feleségével meg a gyerekekkel ezt a majorságot, ahogy nevezni tetszik, győzi rendbe tenni. Mifelénk is vannak majorságok, tízszer ennyien dolgoznak benne, és mégis csupa szar az ólak fala, az ugye felcsapódik, meg beázik a tető, meg sorolhatnám, és ilyen csinos épületek egyáltalán nincsenek.
És a víztározó. Esküszöm, elnök úr, a szentesi strandon nincs ilyen szép medence, mint ahogy maguk az állatoknak a tartalék vizet tárolják. Nem véletlen ez. Az ország eleje az az ország eleje, nem holmi parasztok, akiknek büdös a munka. Utólag szégyellem is magam, voltak felülértékelt emlékeim a saját munkabírásomról, és azt hittem, gyakran hajtottam, mint az állat, de most már egyértelmű, léha, ostoba gyerekkorom volt, és az apám majorságát, ugye nem haragszik elnök úr, ha a bérleményeket, háztájikat, kerteket, árokpartokat összességében így nevezem, ilyen gyatrán tartottam rendben helyette.
Ha megengedi, elnök úr, jelentkeznék továbbképzésre, szeretném egyszer a saját szememmel látni, ahogy kaszál, egyesezik, kötöz, kaccsal, és azt is szívesen megnézném, hogyan kerül siló a marhák elé, vagy hát, nem is tudom, ezeket a szép szürkéket mivel tetszenek etetni. Erről utólag csak annyit mondhatok, minálunk már a tehenészet is tönkrement, mert nem dolgoztunk rendesen, úgyhogy, ha nem gond, a felebarátaimat is elhoznám, hátha okulnak valamit ők is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.