Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.08.12.
Egyszerűen minden erről a kettős valóságról szól, az egyik oldalon a helyzetek leírása, bizonyítása, a másikon a támadás, meghazudtolás, lejáratás.
A tarthatatlan kórházi helyzetben Takács Péter viszonyulása vállalhatatlan. Elég csak megnézni bármelyik ezzel foglalkozó poszt alatt a kommenteket, mind a tapasztalatot mutatja.
De mindegy, mi az igazság, jön a teljes realitást vesztett reakció. Egyre kínosabb ez, de valami miatt mégsem tudja beismerni a problémát.
Ugyanilyen kétségbeejtő a hatvanpusztai téma kommunikációja. Hadházy egymás után tolja a bizonyítékokat, amire a válasz a hazugsággal vádolás, a „kinek mi köze hozzá?” viszonyulás, mintha nem is egy családi történet lenne.
Már nem tudom, kinél, de egy megosztásban láttam egy listát a Tiborc-birodalom ingatlanjairól… döbbenetes volt végignézni. És erre jönnek még a „luxizások”, ami pontosan mutatja, hogy itt nem polgárosodásról, csupán gyors meggazdagodásról van szó. Ez nem polgári értékrend, ez csak arcátlanul összeszedett vagyon.
És a gyűlöletkeltés sem áll le.
A Hobo koncert után gondoltam, meghallgatom hazafele útközben a Vadászat teljes albumját.
Az első szám után visítva robban be egy reklám, ami Magyar Pétert alázza. És láttam már a természetfilmek között is, mindenhol. Ezek pedig nem önszorgalomból, a "harcosok" által készített gyűlöletkeltő tartalmak, ezeket pénzért, fizetésért rakják össze, nap, mint nap, és töltik fel (nyilván ez sem ingyenes) az összes olyan helyre, ahova csak lehet. Ezen dolgoznak sokan, és az anyagi hátteret a mi adóforintjaink biztosítják. A kórházi klímaberendezések (máshol az iható víz), a határon belüliek iskolakezdési támogatása, a napról napra emelkedő árak, stb. helyett az adónk erre fordítódik.
Meg kellene hatódnom Sulyok Tamás üzenetétől, a fiataloknak? Hogy: „Nem kérek tőletek csendet, csak azt, hogy figyeljetek egymásra, a jövőtökre és arra a helyre, amit egyszer majd a gyermekeiteknek hagytok örökül”. Komolyan, csak nézem… hol van itt az önreflexió? A felelősségvállalás a bölcs tanács mögött?
Á, komolyan mondom, ez az egész elképesztő.
Próbálom a folyamatot nézni. Arra koncentrálni, hogy semmi sem állandó. Az egyre abszurdabb helyzetekben formálódik a változás. Megállíthatatlanul. Mindig, mindenhol.
Lelki erősítésként teszem ide Hobó dalát. Az ám, hazám…
Hallgassátok meg. Érdemes.
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.