TELJESEN ÚJRA KELLENE GONDOLNUNK, AHOGY EDDIG OLVASNI TANÍTOTTUK A GYEREKEKET

TELEX / INTERJÚ
Szerző: HALÁSZ NIKOLETT
2025.09.18.

Az olvasási képesség meghatározó részképességei már az első osztály előtt kialakulnak – mondta lapunknak Prof. Dr. Steklács János nyelvész, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Nevelés- és Oktatáselméleti Tanszékének tanszékvezetője, akivel legújabb kutatásuk kapcsán az olvasás fontosságáról, a diákok szövegértéséről, és az olvasástanítás jelentőségéről beszélgettünk. A kutató szerint fontos lenne, hogy ne érjen véget az olvasástanulás alsó tagozatban, és a szülők otthon is olvassanak fel a gyereküknek, a gyerekek pedig a szülőknek. Steklács János szerint paradigmaváltásra lenne szükség az olvasástanításban, de a Belügyminisztériumnak tavaly tavasszal elküldött javaslataikra azóta se kaptak választ.

Ön mit olvasott utoljára?

Ha olvasás alatt mindenféle olvasást értünk, akkor legutóbb az emailjeimet olvastam. Ha hosszabb művekre gondol, akkor szakirodalmi tanulmányokat. Ha arra kíváncsi, mit olvasok most szórakozásból, akkor Laár Andrásnak a Laáramlás című könyvét.

Fontos az, hogy milyen típusú írást olvas valaki? Például egy regényt, egy hírcikket vagy social média tartalmakat?

A tartalmát tekintve és a személyiségfejlődés szempontjából igen, fontos. Meg az is, hogy milyen minőségű a szöveg. Sokan olvasás alatt a szépirodalom olvasását értik, ami egy téves általánosításhoz vezethet. Például, egy hetedikes magyartanár megkérdezte a gyerekeket, hogy mennyit olvastok? Erre a gyerekek azt mondták, alig olvasnak. A tanár megkérdezte tőlük, mégis, hogyha hazamentek, akkor mit csináltok? Akkor a gyerekek elkezdték részletezni, hogy megnyitják a Facebookot, az emaileket, neteznek. A tanár ezután visszakérdezett: Ez akkor nem olvasás?

De, ez is bizony az. Fontos ez is, és fontos a szépirodalom is.

Miért szükséges ezeket vegyíteni? Milyen képességeket fejleszt az egyik, milyeneket a másik?

Az olvasáshoz szükséges alapvető képességek két területre oszthatók: az első a grafikus elemek kódolása, ez az, amikor felismerem a betűket, szavakat, írásjeleket, bekezdéseket. A másik a nyelvi jelentés megértése, vagyis a szövegértés. Ha az olvasás már automatizált, akkor tudok arra koncentrálni, hogy mit jelent az, amit olvasok, meg tudom figyelni a saját olvasási folyamatom. Például szépirodalom esetében szabadjára tud kelni a fantázia, át tudom adni magam a szövegnek.

Ezen kívül a jó olvasónak jó szöveg kell. Még azok is találkozhatnak olyan szöveggel, amit nem értenek, akik nagyon járatosak az olvasásban. A jó olvasónál a stratégiahasználatot szokta még kiemelni a szakirodalom: amikor a szöveget egy előre választott célnak megfelelően, különböző műveletekkel olvasunk...

ITT OLVASHATÓ