Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.10.12.
Melyik állam engedné szabadon azokat, akik már bizonyítottan civileket öltek, csak azért, hogy néhány elrabolt saját polgárát vagy azok holttestét hazahozhassa?
És melyik állam ragaszkodna ahhoz, hogy az általa galád módon elrabolt, elhurcolt ártatlan civilekért, gyermekekért, megbecstelenített nőkért, magatehetetlen idős emberekért vagy a terrorista vadállatok által lemészároltak holttesteiért cserébe tömeggyilkosokat kapjanak vissza?
Izrael az előbbit tette. Nem gyengeségből, nem politikai számításból, hanem mert számára az emberi élet – minden egyes emberi élet – megváltásra érdemes. (A héber go’él –גֹּאֵל – szó eredetileg „megváltót”, „visszavásárlót” jelent, olyasvalakit, aki rokonáért helytáll, kiváltja őt a rabszolgaságból, adósságból vagy jogi csapdából.) A zsidó hagyomány, a Talmud tanítása szerint, aki elpusztít egyetlen emberi életet, olyannak számít, mintha egy egész világot pusztított volna el, és aki megment egyetlen emberi életet, olyannak számít, mintha egy egész világot mentett volna meg. (Szanhedrin 4:9). Amott többszörös világpusztítók, emitt többszörös világmegmentők. Ez a világ most egyensúlyt mímel, de nem az igazság irányába, hanem az erkölcsi paradoxon felé.
A „humanista” világ, amely a háború során folytonosan „arányosságot” követelt (vajon egy háborúban mi az arányosság: egy izraeli diszkóban felrobbantott három tizenévesért cserébe egy gázai diszkóban felrobbantott három tizenéves?) most mintha elfelejtette volna emlegetni az arányosságot.
Segítek: az arányosság nem számok viszonya, hanem az erkölcs mértéke. És az az erkölcs, amely egyetlen életért ezer gyilkos szabadon engedését követeli, nem erkölcs többé, hanem a civilizáció morális kapitulációja. Ha egy ártatlanért egy bűnöst adunk vissza, az tragédia.
Ha tízet, az kísérlet az irgalomra.
De ha százakat, ezreket, köztük tömeggyilkosokat követelnek vissza, s a velük rokonszenvező világ mindehhez tapsol, az már nem irgalom: az az erkölcs feladása, a jóvátehetetlen rossz ünneplése, a civilizáció erkölcsi megsemmisülése.
1976-ban Entebbében a zsidó állam katonái nem tárgyaltak, hanem cselekedtek, mert tudták, hogy a terrorral való egyezkedés csak újabb terrorhoz vezet.
De 2011-ben, Gilad Shalit visszatéréséért, Izrael több mint ezer foglyot engedett szabadon, köztük olyat is, aki később újra ölt. A szabadon engedett foglyok együttesen 569 izraeli halálesetért voltak felelősök.
A morális dilemma azóta is ég a kollektív lelkiismeretben.
És most, 2023. október 7. után újra itt tartunk. A világ pedig, amely a „humanizmus” szót papagájként ismételgeti, a gyilkosokért könyörög, miközben az áldozatok neveit már elfelejtette, ha valaha is tudta egyáltalán.
A szégyen helyét elfoglalta az érvelés, az erkölcs helyét a taktika, az együttérzés helyét a szimmetria illúziója.
De az erkölcsi világrend nem így működik. A Biblia első nagy vitája – Ábrahám alkudozása Szodomáért – nem az arányról szólt, hanem a jogról.
„Ha csak tíz igaz akad, elpusztítod-e a várost?” – kérdezi Ábrahám (1Mózes 18,33)
Isten válasza: nem.
Mert tíz igaz ember többet ér ezer bűnösnél.
A zsidó etika ebből született: az élet védelme az igazak révén.
Most viszont mintha a világ azt kérdezné: ha ezer bűnös van, elfeledhetjük-e az egy igazat?
Ez már nem az Ábrahám-hagyomány, hanem annak kifordítása.
És azok, akik most az „arányosság” jelszavát lobogtatják, valójában a morál tagadását hirdetik.
Mert aki arányosságot keres az áldozat és a gyilkos között, az a különbséget akarja eltüntetni.
Aki a túsz és a túszejtő közé egyenlőségjelet tesz, az a bűnt legitimálja.
Aki az áldozatok sírján „kölcsönös fájdalomról” beszél, az erkölcs helyett kényelmet keres.
Izrael nem hódolt be, hanem megőrizte önazonosságát: az emberi élet nem mérlegelhető. Hű maradt ahhoz a szövetséghez, amelyben a halott gyermek neve nem törölhető el, és a bűn nem válhat jogi kategóriává.
Ez nem diadal, hanem tanúságtétel. Hogy vannak még, akik nem keverik össze a gyilkos és az áldozat fogalmát.
És hogy a civilizáció addig marad fenn, amíg egyetlen nép – akár egyedül is – kimondja: az ártatlan élet szentsége nem alku tárgya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.