BRUCK ANDRÁS: MÉG HAT HÓNAP

FACEBOOK
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2025.10.11.

Bár vannak róla személyes tapasztalataim is, megkérdeztem az AI-t, mik a mérgező kapcsolatok legfőbb jellemzői. A válaszokból akár egy doktori is kijött volna, de elég csupán az összegzés: az egyik fél igényeinek kierőszakolt dominanciája a másik fél szükségleteinek rovására. Tökéletes. Közéleti énem tizenöt éve, a Fidesz uralom első évétől azt érzi, hogy csak hatalmi játékszernek kellünk, és ez volt az első gondolatom akkor is, amikor a legújabb nemzeti konzultáció borítékjában megláttam Orbán nyomtatott betűkkel szedett ajánlatát: Maradjunk kapcsolatban! De hát ez lehetetlen, Viktor. Áprilisig még kihúzom ebben az uralmon lévők és alattvalók közötti mérgező viszonyban, lelki terrorban, de egy perccel sem tovább. Másfél évtized bőven elég volt a Fidesz nevet viselő bandából. Röviden, éppen csak slágvortokban, mintegy emlékeztetőül, elmondom, miért.

A rezsim pusztító tevékenysége, mint valami nukleáris felhő, mára az egész országra kiterjedt: falura és városra, a Dunántúlra és a Tiszántúlra, az élet, a gazdaság, a kultúra minden négyzetcentiméterére. A következmények drámaiak: halovány élet- és lakáskilátások, rettenetes halálozási okok és arányok, a fiatalok átfogó perspektívátlansága. A bevételeitől megfosztott főváros bűzlő szeméttelep, a belvárosban minden második ember csövessé változott, az újra és újra feltúrt kukák körül a forgalom a sörözőkével vetekszik. Vidéken öntözetlen, kiszikkadt termőföldek, krónikus munkahelyhiány, versenyképtelen termelési viszonyok, a hatvanpusztai „pusztaverszáj” a miniszterelnöki gátlástalanság vakító fényben tündöklő címere, a futball a beleölt tízmilliárdok ellenére maradt ugyanolyan ócska, mint amilyen volt, „mocskos fidesz” az új nemzeti hitvallás, nyugdíjas nyomorúság, tízféle válság – egy EU-tag ország mindennapjai, ha az az ország a mienk.

És hogy kapcsolatunk a hatalommal még mérgezőbb legyen, a rezsim a számára fontos emberekből mind milliárdost csinált. Lázár és Rogán biztosan az, Szalay-Bobrovniczky, Pintér, Szijjártó, Semjén is, Kubatov, Kocsis Máté, Kósa Lajos szintén, nyilvánvaló, hogy Áder sem csupán az államelnöki fizetéséből élt, és ha tippelhetek, az MNB kirablását pénzügyminiszterként hang nélkül végignéző, amúgy szerény, egyszerű kisember látszatát keltő Varga Mihály is megkaphatta a hallgatása árát. Aztán most, október elején a nemzetgazdasági miniszterről, Nagy Mártonról is kiderült, hogy már ő is nagyon-nagyon sok milliárdnál tart. Ebben a témában egyszerűen nem lehet tévedni, valóban a gödör legalját látjuk. S hogy éppen ő hogyan csinálta? Akik az ő esetét feltárták, így fogalmaztak: „A nemzetgazdasági miniszter és családja környezetében az elmúlt években százmilliárdos nagyságrendű közpénz mozdult meg.” És ugyanez folyt a Matolcsy-klán esetében is, éppen csak ők nem érték be szerény százmilliárddal.

Az ilyen nagyságrendű bűntettekért még akkor is sok évtized börtön járna, ha az országnak közben jól menne, európai színvonalúak lennének a kórházak, a vasút, a közutak, a fizetések, Budapest a hírnevéhez illően nézne ki, de nem megy jól, nagyon nem, mert az ország lerongyolódása és az uralkodó osztály „feltőkésítése” között szoros összefüggés, vesztünkre fordított arányosság van. Az óriási mentális és pszichés terhelés miatt nem lehet egy időben intézni az ország és a százmilliárdos magánvagyonok sorsát. Nem lehet egyszerre tisztességesnek és becstelennek lenni. Ezt az összeférhetetlenséget a jegybanki felügyelőbizottság egyik volt tagja, ő csupán Matolcsy Györgyre vonatkoztatva, ekképp írta le: „A nép boldogítása nála a család boldogítására szűkült le”. Íme, a morális összeomlás tökéletes megfogalmazása, ami persze a rendszer lényegéből fakadóan nem csak Matolcsyéknál következett be, hanem annál a két-háromezer embernél is, akikre országjárása közben Magyar Péter gyakran utal.

Az egyéni romlottságok a miniszterelnökben összpontosulnak, akinek abnormális a kapacitása mindenre, ami rossz, hazug, káros. A direkt erőszakon kívül mindenben és minden határon átlép, s ez alól az aktuális nemzeti konzultáció sem kivétel. Kiemelt helyen, hatalmas betűkkel ez áll benne: „Tiltakozzunk az adóemelés ellen!”. Mit számít neki, hogy Magyar Péter az első perctől adócsökkentésről beszélt, számára a hazugság létfeltétel. Csak egyetlen őszinte szó tőle elég volna, és az egész rendszere mint a napra kitett jégszobor, szétmállana. Ilyen körülmények között valósággal csodaszámba megy, hogy a Tisza Párt annak ellenére őrzi előnyét, hogy az Orbán-féle rezsimek maximalizálni képesek a hatalmon maradáshoz szükséges feltételeket, és minimalizálni azokat, amelyek a bukásukat okozhatnák. És Orbánnak még extra segítsége is van: a jelen helyzetünkért nem kis mértékben felelős, és még most is színjátékot játszó, ripacskodó régi ellenzék. Bennük folytatódik tizenöt év felhalmozódott nemzeti szégyene.

Magyarországot térben is, időben is elcsúsztatták Orbán és emberei. Vissza a múlt századba és el, Keletre, számunkra a semmibe. S ha jövőre ismét nyernének, az akkor a megsemmisülésünkkel lesz egyenlő, onnan a mi időnkben már nem lenne visszatérés. A reményt pedig egyetlen ember testesíti meg, és tetszik, nem tetszik, egyedül neki köszönhető, hogy az ellenzék végre nem a hatalom pofozógépe, miközben lélekben az ötödik, biztos vereségre készül. És ezzel külföldön is tisztában vannak. A forint viszonylagos megerősödése a Bloomberg Intelligence deviza- és kamatstratégája szerint annak tulajdonítható, hogy a befektetők elkezdték beárazni Magyar Péter és a Tisza jövő évi győzelmét. Reméljük, nem tévednek.

ITT OLVASHATÓ