BRUCK GÁBOR: 60% IGAZSÁG

FACEBOOK
Szerző: BRUCK GÁBOR
2025.10.15.

60% igazság

Ha mindenki csak a saját igazát védi, nem marad közös tér – csak sok lövészárok.

A változáshoz nem újabb 100% kell, hanem hogy kibírjuk egymás 60%-át. Ez a mondat akár a magyar közélet alapmondata is lehetne.

Egy rabbitól hallottam: ha 60 százalékban igazad van, az már jó. Elégedj meg ezzel, ne akarj többet. Más erős tanítások ugyanezt mondják: a teljes bizonyosság méreg a léleknek. Vagy ahogy a Talmud mondja: Tanítsd meg a nyelvedet azt mondani: nem tudom.

Ez nem gyengeség, hanem érettség. Aki ki tudja mondani, hogy „nem tudom”, az nyitott marad a valóságra. A lényeg: nem kell 100% bizonyosság. Elég, ha jó eséllyel igazad van – a többit bízd a párbeszédre és a korrekcióra.

Ezt azért mondom, mert az ellenzéki térfélen ma minden fekete-fehér. Vagy nekem van igazam, vagy neked. A vita nem a közös megoldásról szól, hanem arról, ki győz le kit. Folyamatos a törzsi háború.

Michael Singer pszichológus azt mondja: ne akard, hogy mindenben igazad legyen. Nagyon sok kapcsolat ment tönkre emiatt. Láttunk barátságokat, közösségeket szétesni, csak mert mindenki hajlíthatatlan maradt. A béke nem akkor jön el, amikor valaki győz, hanem amikor el tudjuk viselni, hogy a másiknak is lehet igaza.

A nagy történetek is ugyanerre figyelmeztetnek.

Dosztojevszkij – Karamazov testvérek. Ivan a végsőkig tudni akarja az igazságot, de belerokkan. Aljosa el tudja fogadni, hogy az ember nem érthet mindent. Aztán a Nagy Inkvizítor jelenetben, Dosztojevszkij kimondja: az ember nem bírja el a teljes igazság terhét.
Don Quijote a teljes lovagi eszményt kergeti, miközben Sancho Panza a földön jár és elég neki az igazság 60 százaléka. Ez a különbség a két világ között, az illúzió és az élhető valóság között.

Bartók – A kékszakállú herceg vára. Judit nem bírja elviselni, hogy van ajtó, ami örökre zárva marad.

– Nyissuk ki a kapukat Kékszakállú! Fényre vágyom, tudni akarok mindent.
– Van ajtó, mely örökre zárva marad.
– Nem, mindent tudni akarok.
– Ha mindent tudsz, elveszíted, amid van.

A hetedik ajtó kinyitásával nem a teljes igazság, hanem a pusztulás tárul fel. Aki mindent akar, végül mindent elveszít.

Sok pszichológus szerint az ember azért ragaszkodik görcsösen az igazához, mert az biztonságot ad. Ha tudom, hogy nekem van igazam, kevésbé félek. Sajnos, ennek ára is van: kicsit hülyévé tesz. Beszűkíti a tudatot és kizárja mások nézőpontját. Míg az érett személyiség érteni akarja mások szempontjait is.

A filozófia története is tele van figyelmeztetéssel: vigyázz, a teljes igazság veszélyes. Szókratész bölcsessége – „egy dolgot tudok, hogy semmit sem tudok” – túlélte a birodalmakat. Isaiah Berlin és Karl Popper is arra figyelmeztetett: aki 100%-os igazságban hisz, az előbb-utóbb uralkodni akar. A szabad társadalom alapja az, hogy több, egymásnak ellentmondó rész-igazság tud együtt élni.

A buddhista tanítás ezt még mélyebbről ragadja meg: nincs birtokolható abszolút igazság. Minden ember csak egy darabot lát a valóságból. A teljes bizonyosság illúzió — és éppen ez okozza a szenvedést. A szabadság ott kezdődik, ahol kibírod a nemtudást, és hajlandó vagy mások igazságát is látni. Aki mindenáron 100%-ot akar, bezár. Aki kibírja a hiányt, kaput nyit.
Amiről beszélünk, nem elmélet, hanem hétköznapi tapasztalat. Én is voltam néhányszor ilyen „100%-os igazság-vitában”. A vége mindig ugyanaz volt: mindenki csak jobban bezárkózott a saját igazába.

Senki sem lett több, csak fáradtabb. Ma már az esetek 90 százalékában nem vitatkozom. Ha meggyőzhetetlenek vagyunk, a vita nem a változást hozza, hanem a falakat erősíti. Falból pedig van elég.

Ez a magyar politikában különösen gyakori. Még a rendszerváltás idején úgy tűnt, képesek leszünk együtt élni a rész-igazságainkkal. De hamar széttört minden: minden párt, minden törzs, minden kommentelő a maga 100%-os igazságába zárkózott. Ezért maradtunk szétszórt szigetek. Pedig a 60% igazság nem megalkuvás, hanem felismerés: ha mindenki egy kicsit enged, együtt többet nyerünk.

Azt szokták mondani, hogy minden történetnek két oldala van. Ez többnyire igaz, de vannak esetek, amikor nem. A rabszolgaságot nem elég félig legyőzni, itt nem elég a 60%-os hozzáállás. A nácizmust vagy Orbán rendszerét sem lehet csak félig megdönteni, ezekben a ritka esetekben a 100% kell. De a mindennapok politikájában, ahol a közös jövőnkről van szó, hiba 100%-ot követelni.

Elképzelem, hogy a Tisza győzelme után vagyunk. A valódi rendszerváltás nem a győzelem pillanata, hanem az, ami utána jön. Ott nem 100% igazságra lesz szükség, hanem 60% türelemre és bizalomra. Ha ezt nem tanuljuk meg, új lövészárkok születnek. Ha igen, ez lehet az első rendszerváltás, amely nemcsak hatalmat, hanem országot is épít.

ITT OLVASHATÓ