KISS TAMÁS: „ERDÉLYBEN EGYESEK NÉGY-ÖTCSILLAGOS SZÁLLODÁK BIRTOKÁBA JUTNAK MAGYAR KÖZPÉNZBŐL”

VÁLASZONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2025.10.21.

Miközben a romániai magyar iskolákból az országos átlagnál nagyobb arányban morzsolódnak le a diákok, a magyar állam felzárkóztatás helyett erdélyi luxusszállodák építésére költ milliárdokat – ez is kiderül többek között az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom és az Átlátszó Erdély által közösen végzett kutatásból, amely a magyar állam elmúlt másfél évtizedének támogatáspolitikáját tekintette át. Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa végezte a munka dandárját, s állítja: a budapesti köldökzsinórra kötött vállalkozások éppen olyan életképtelenek lesznek, mint az egy erőközpontba szervezett erdélyi sajtó, amely a magyarországi támogatások megszűnése után azonnal bedőlt.

– Először nem értettük, miért érdemel önálló kutatást a romániai magyarságnak folyósított magyar állami támogatások kérdése, hiszen – gondoltuk – minden fent van az interneten. Gyors keresés után kiderült, hogy ez nagyon távol áll a valóságtól. A hiányt érzékelve fogtak bele a munkába?

– Igen, ez volt az egyik kiindulópont. Ennél azonban általánosabb igény is vezérelt minket. Azt érzékeltük, hogy erről a kérdésről egyre kevésbé lehet racionálisan, közpolitikai szempontból beszélni. A politikailag szélsőségesen polarizált kommunikáció ugyanis egyfajta zsákutcába vezetett minket. A 2004. december 5-i népszavazás után alakult ki az a végletes megosztottság, amit mi „december 5-i paradigmának” nevezünk. 2010 után az állampolgársági, majd a választójogi törvény módosítása ezt nem szüntette meg, a megosztottságot a magyarországi politikai szereplők – elsősorban a Fidesz – ez követően is tudatosan fenntartották. Számukra a határon túli magyarok támogatása politikai eszközzé vált, amin keresztül a magyarországi választóknak az üzenték, hogy ők és csakis ők a „nemzeti ügyek letéteményesei”. A másik oldalon, a Gyurcsány Ferenc által dominált ellenzék ezzel szemben egy antinacionalista pozíciót vett fel, és nem kis mértékben a határon túli magyarokkal szemben jóléti sovinizmusra építő ellenszenv mentén termelte újra a saját politikai táborát. Az erdélyi magyar közösségben sokan átvették a Fidesz narratíváját. Eszerint a támogatások, amiket csakis a Fidesz biztosíthat, a közösség gyarapodását szolgálják. Maga a kisebbségi közösség itt egy monolit egységként jelenik meg, vagyis nem nagyon tehető fel az a kérdés, hogy a beérkező pénzek ténylegesen kikhez, milyen csoportokhoz kerülnek. Vannak Erdélyben olyanok is, akik nem azonosulnak ezzel az elképzeléssel. Ők azonban sokszor az ellenzéki oldalon megjelenő jóléti sovinizmust teszik magukévá. Én egyértelműen ennek tekintem, ha valaki az erdélyi templomfelújításokat a magyarországi kisnyugdíjasok sanyarú sorsával egy mondatban említi. Sajnos ez erdélyi, vagy erdélyi származású közéleti szereplőknél is megtörténik. Mi a kérdést ebből a reménytelen összefüggésből szerettük volna kiemelni, hogy érdemi vita kezdődhessen arról: milyen is lehetne egy valóban közösségi alapú támogatáspolitika.

– Az erdélyi magyarok jelentős része a jelenlegi helyzetet úgy éli meg, hogy hosszú évtizedek ínsége után a magyar kormány végre figyel rájuk, támogatja őket. A baloldal már bőven eltűnése előtt diszkreditálta magát, a Tiszáról még nem sokat tudnak. Miért mondják önök, hogy a jelenlegi helyzet az erdélyi magyar közösség szempontjából nem jó?

– Pont erről beszélek. Ez maga a „december ötödikei paradigma”, amiből nekünk, erdélyi magyaroknak a saját jól felfogott érdekünkben kellene minél hamarabb kilépnünk. Mi nem azon gondolkodunk, hogy kevesebb vagy több támogatás kellene, hanem azt mondjuk: ami jön, annak más módon kellene érkeznie. A jelenlegi rendszernek ugyanis két alapvető problémája van. Egyrészt teljességgel átláthatatlan és nem elszámoltatható. Másrészt hiányoznak a világos közpolitikai célkitűzések. Komoly gondnak tartjuk, hogy sem az egyedi támogatásokat kezelő Bethlen Gábor Alap (BGA), sem a gazdasági támogatásokat folyósító Külgazdasági és Külügyminisztérium nem publikál rendszeresen az álalunk készítetthez hasonló jelentéseket saját magáról. A BGA esetében az információ legalább részben visszakövethető volt, a Külügyminisztérium azonban gyakorlatilag annyit közöl, hogy mennyit utal a támogatásokat szétosztó Pro Economica Alapítványnak. A BGA-nál a fő probléma, hogy maga a pályázati rendszer nem nyitott. Nem tudni ki, miért, milyen teljesítmény okán és milyen célok jegyében kap meg bizonyos összegeket. A második probléma tartalmi jellegű: milyen közpolitikai célok mentén osztják szét a pénzeket?
...

ITT OLVASHATÓ