„MINTHA KUKTÁBAN FŐNÉNK. EGYSZER AZTÁN SÍPOL. VAGY FELROBBAN” – GYERMEKVÉDELMI GYÁM TÖRI MEG A KÖTELEZŐ CSENDET

VÁLASZ ONLINE
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2025.10.30.

Előfordult az ő praxisában is, hogy egy gyámgyereke felnőtt általi szexuális kizsákmányolás áldozatává vált – árulja el a lapunknak megszólaló gyermekvédelmi gyám. Megtörve a csendet, amelyre a nyilatkozati tilalom kötelezi az állami szférában tevékenykedő szakembereket. Magyarországon 2014 óta dolgoznak gyermekvédelmi gyámok, közel hatszázötvenen. Egyikük beszél most, de kérésére nevét, arcát nem mutatjuk. Meg nem adható ölelések, az ellehetetlenülő otthoni gondoskodás miatt a gyermekvédelembe kerülő fogyatékkal élők, a krízisellátásban tapasztalható várólisták… Interjú.

– Egy gyám összetett munkát végez, hiszen, amellett, hogy adminisztratív feladatokat lát el egy-egy gyerek körül, érzelmekkel is dolgozik. Milyen személyiség kell ehhez?

– Sokakat a saját sérüléseik vezetnek arra, hogy segítő szakemberekké váljanak. Rám is igaz ez. Ilyenkor dolgozni kell azon, hogy rálássunk a saját problémáinkra és tudatosan kezeljük a sebeinket, ez pedig megedz bennünket a segítő hivatásra. Abban a megállapításban, amit Kuslits Gábor mondott az önöknek adott, nagy érdeklődésre szert tevő interjúban, hogy a gyerekvédelem egy idő után identitássá válik, sok igazság van. Akit behúz, az minden nehézség ellenére kitart benne. Gyermekvédelmi gyámként nagyon nagy önállóságban dolgozhatunk, nyitottnak és rugalmasnak kell lennünk, kreatív megoldásokat kell találnunk. Szeretek gyerekekkel beszélgetni, figyelni rájuk, meglátni és meghallani őket. Csapatban nehezebben is tudok dolgozni, inkább önálló munkavégzésre vagyok alkalmas. Egyfelől persze sok adminisztrációs feladattal jár ez a munka, hiszen nekem kell beíratni a gyerekeket az óvodába, iskolába, intézni az egészségügyi ellátásukat, képviselni őket egy büntetőeljárásban, ha kell, pszichológust szerezni, pedagógiai szakszolgálathoz menni, fejlesztésért harcolni… Másfelől viszont nagyon sokat tud adni, amikor a személyes beszélgetések alkalmával azt érzem, hogy a gyerek meghallja, amit mondok, hogy ki tudom nyitni a lelkét, tudatosabbá tudom tenni, gondolkodásra tudom serkenteni. Ezeknek a gyerekeknek nagyon hiányzik az életükből a biztonságérzet. Bár ezt nem a gyám feladata megadni számukra, ebben a diszfunkcionális rendszerben sajnos mégis van úgy, hogy a gyám a legbiztosabb pont az életükben. Ő az, aki újra és újra visszatér és ha valamit megígér, az úgy is lesz, tehát hiteles személy.

Nagyon izgalmas beszélgetni a gyerekekkel, ugyanakkor pszichésen irtózatosan megterhelő.

Amíg ott vagyok, nincs semmi gond, utána viszont gyakran jönnek kételyek: jól csináltam, megfelelő segítséget adtam? Ez a munka tehát, bár sok örömet ad, az én pszichémet is megterheli. Saját költségre én is segítő szakemberhez járok, hogy ép maradjon a lelkem. Az, hogy kitartok, annak is köszönhető, hogy nálunk, a gyámi szolgálatnál jó, megtartó közösség dolgozik. Az államnak, mint munkáltatónak az lenne a dolga, hogy megvédjen minket, támogasson bennünket a munkavégzésben, hiszen értékes munkavállalók vagyunk. Sok év alatt megszerezhető szakmai tudás van a birtokunkban és elhivatottak vagyunk. Nem csak anyagilag, de erkölcsileg is meg kellene becsülniük minket és gondot kellene fordítaniuk a mentális egészségünkre. Ez ma nincs így...

ITT OLVASHATÓ