TÖMPE ISTVÁN: AZ ÁLLAM TŰRHETETLEN HALDOKLÁSA – AVAGY A VASÚT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: TÖMPE ISTVÁN
2025.10.03.

Írásom három részből áll. Az elsőben jelenségekről lesz szó, a másodikban példák sorakoznak, a harmadikban javaslatokat fogalmazok meg, utóbbit mint magatartást gyakran bírálják, de az én koromban már nem könnyű a szokásokon változtatni.

Hova jutott?

A MÁV (továbbá a Posta) a múlt előtti század utolsó dekádjától kezdve fejlett, innovatív nagyvállalat volt. Tudott vasat önteni, acélsíneket gyártani, amelyek némelyike még mindig használatban van, mozdonyt építeni, mégpedig többfélét, voltak rendes, karbantartott szerelvényei. Értett ingatlanokhoz, pénzhez és menetrendhez. Hálózatán felkészült mérnökök, legendásan elkötelezett vasutasok dolgoztak. Az állomások (talán a hatvanas évekig is) sajátosan gazdag helyszínként működtek, szolgáltatórészekkel és éttermekkel. Abban az időben vasutas állomásfőnöknek lenni komoly dolog lehetett, de még ennél is nagyobb grádics a területi igazgató pozíciója, az ő territoriális befolyása a megyéspüspökhöz mérhető.

A MÁV vezérigazgatóságán egy fogalmazónak a saját munkakörén belül nagyobb mozgástere volt, mint most egy vezérigazgatónak. Régen a vezetők az Andrássy úton laktak, a MÁV-palota a vezérigazgatóságnak készült. Az épület stílusában és belső felépítésében a szomszédos elegáns bérpalotákhoz hasonlított. Kényelmesen elfértek benne. Akinek magával a vasúti működéssel volt dolga, főként a helyszíneken dolgozott. A felelős széles körben dönthetett, nem kellett előzetesen engedély kérnie elemi feladatai ellátására a főnöktől, aki nem is telefonált az Andrássy útra, s a minisztériumba sem ment. Az igazgatóság sem alapvetően alsó, középszintű üzemeltetési kérdésekkel foglalkozó testület volt, amelynek tagjait a politika engedélyezte ott ülni és rágni a szendvicset, szürcsölni a kávét. A vezető döntési-hierarchikus státuszt, nem csupán fizetési kategóriát jelentett.

Nem voltak még a napjaink gyakorlata szerinti közbeszerzések (versenyek igen), amelyek győzteseit előbb szokás kiválasztani, aztán alkalmasra faragni a kiírás szövegét. Olyan sem volt még szokásban, hogy az ásványvíz beszerzése vagy a takarítás megelőzi a rendszeres karbantartás anyagigényét, amelyet gyakran meghúznak vagy pénzhiány miatt visszautasítanak. A következményeket látjuk. A vasút ma olyan, mintha az MTI-nek lenne egy színeshír-gyártó részlege, amely ontja a kisiklási és késési sztorikat. Ideje közreműködői díjat kérni.

Válságaiból kikecmeregve a kötöttpályás közlekedés újra megtalálta a világban a helyét. Jóllehet részesedése szinte semmiben nem akkora, mint korábban, az elővárosi közlekedés virágzik, és a közúti versenytársakhoz képest bizonyos szegmensekben versenyképes az áruszállításban. A magyar vasút viszont folyamatosan züllik, aminek következménye a kor igényeivel nem összevethető menetrendi, technikai és szolgáltatási állapot. A MÁV az európai normáktól és saját tradícióitól is elszakadt...

ITT OLVASHATÓ