VÁLASZ SCHILLING ÁRPÁDNAK NEMES JELES LÁSZLÓ INTERJÚJÁT BÍRÁLÓ ÍRÁSÁRA.

SZOMBAT
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.10.26.

Schilling Árpád a Facebookon bírálta Nemes Jeles László egy interjúban elhangzott szavait. Ezzel önmagában semmi baj nincs. A gond inkább az, hogy számos téves és hamis állítását sokan ujjongó lelkesedéssel fogadták, s már-már dicsőítő hangon ünnepelték.

Egyszer talán majd világosan látszani fog, milyen szerepet játszott a közösségi média abban, hogy a „demokratizálódó tudás” és a „szabad információáramlás” kezdetekben oly csábos ígérete helyett épp ellenkezőleg: ránk adta azt a szemüveget, amelynek egyik lencséje a világ minden jelenségét, összefüggését és tényét kizárólag viselőjének politikai nézetein, hovatartozásán keresztül láttatja és torzítja, a másik lencse pedig az elbutítás és az önkéntes vakság sötétre csiszolt üvegén át enged csak érzékelni. Az alábbiakban Schilling bejegyzésére válaszolok.

Tény, hogy Franciaországban a zsidó közösség mindennapi biztonságérzete megrendült. Mindezt Schilling a legcsekélyebb empátia nélkül is érzékelhetné, ha odafigyelne a történésekre. A fenyegetés valós, fizikai és célzott, az állam pedig sokszor öncenzúrával reagál: a „laïcité” (állami semlegesség) a gyakorlatban gyakran tehetetlenséget jelent, miközben egyes politikai pártok, sajtóorgánumok és közéleti szereplők látványosan behódolnak – soumission –, alkalmazkodnak a radikalizálódó hangulathoz. Iskolák, zsinagógák, temetők és zsidó közösségi terek köré fegyveres őrség kell – ez nem elvi vita tárgya, hanem a puszta létbiztonság kérdése, vagyis maga a valóság.

Ugyancsak tény, hogy Magyarországon ezzel szemben nem tapasztalható fizikai antiszemitizmus. A zsidó közösség intézményei biztonságban működnek, az állam deklaráltan és következetesen Izrael-barát politikát folytat, s a zsidó intézményekben, valamint a zsidó identitásukat nyíltan vállaló állampolgárok körében sem érzékelhető az a félelem, amely Franciaországra és több más nyugati országra jellemző. Még akkor sem, ha közben a rendszer, a sajtója és propagandistái kódolt vagy könnyen dekódolható formában gyakran politikai haszonelvűséggel használják a „zsidó” szót: vizuálisan megjelenítik a Soros-plakátokon, átírják a történelmet – benne a magyar zsidóság történetét is – saját díszletükre és önképükre formálva. Ily módon a zsidóságot sokszor nem partnerként, hanem eszközként, szimbolikus alibiként kezelik, amelyet tetszés szerint használnak fel önigazolásra és hatalmi reprezentációra.

Franciaországban a zsidók félnek, mert az állam gyenge.
Magyarországon a zsidók nem félnek, mert az állam autoriter.
Az előbbi életveszély, az utóbbi erkölcsi csapda – de nem ugyanaz a kategória...

ITT OLVASHATÓ