BRUCK ANDRÁS: PÁR JÓ SZÓ IZRAELÉRT

FACEBOOK
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2025.10.29.

Lassan elülnek október 23-a utóhullámai. Minden ki lett számolva, el lett mondva, meg lett vitatva, csak egy észrevétlenül maradt apró epizód nem. A Partizán „arca”, Gulyás Márton az Orbán-tábor vonulói között kiszúrt egy palesztin zászlós férfit, és nem is hagyta ki a lehetőséget. Pillanatok alatt letaglózó beszélgetés alakult ki. A férfi szerint a „cionizmus egy olyan dolgot hozott a világba, mint a palesztinok kifosztása és legyilkolása terrorista eszközökkel”, Gulyás ugyan nem mindenben osztotta ezt a már jól ismert, eltorzított és gonosz Izrael-képet, de pár mondatban így is felvillantak a nyugati civilizáció veszélyes megroppanásának a jelei. Ő is „módszeresen éheztetett és legyilkolt palesztinok tömegéről” beszélt, ekképp nem titkolva, melyik oldalon áll, amit egyébként régóta tudni róla.

A hazai zsidóság utoljára a Horthy-korszakban tapasztalhatott olyan zsigeri zsidógyűlöletet, mint amilyet a gázai hadműveletek kezdete óta eltelt két évben. A jelenkori hazai antiszemitizmus zászlóshajója, a globális dzsihád gépezetének egyik helyi láncszeme, a Mérce, október 21-én például ezzel nyitotta egyik cikkét: „Két év szisztematikus népirtás után Donald Trump amerikai elnök közreműködésével Izrael - átmenetileg - leállította Gáza lakosságának és infrastruktúrájának megsemmisítését”. Átmenetileg! Csakhogy az izraeli hadsereg nem két év, de két nap alatt megsemmisíthette volna Gáza egész lakosságát, de ez soha egy pillanatig nem állt szándékában.

Hát nem. Gázában nem volt sem népírtás, sem tömeges éheztetés, a cionizmus pedig „nem egy olyan dolog”, hanem egy különleges felszabadulás-mozgalom, amely egy évezredeken keresztül szisztematikusan üldözött néppel történhetett. A cionizmus az elviselhetetlenné vált európai antiszemitizmusra adott válasz volt, és ma sem jelent mást, mint jogot arra, hogy egy zsidó ember egy zsidó többségű államban éljen, amelyben, ellentétben más államokkal, meg tudják és legfőképp, meg is akarják őt védeni.

A népírtás vírusként elterjedt vádja valójában 2023. október 7-ére igaz csak. Jogtudósok szerint ugyanis népírtásra irányuló szándék nélkül nem lehet népírtásról beszélni. Márpedig a gázai terrorosztagok háztól-házig, ajtótól-ajtóig jártak, felrobbantották, felgyújtották a házak biztonsági szobát is, és akárcsak egykor a nácik, teljes családokat irtottak ki, sokszor egymás szeme láttára. A szülőket a gyerekeik előtt vagy fordított sorrendben. Csakhogy a népírtók kapacitása korlátokba ütközik, ebben az esetben a mészárlásban részt vett barbárokat a megérkezett katonai egységek akadályozták meg abban, hogy még sokkal több izraelit gyilkoljanak meg. Jogtudósok szerint tehát nem a halálesetek száma minősül népírtásnak, hanem az arra utaló szándék.

Én nem hallottam, olvastam egyetlen amerikai vagy brit katonai szakértőt, de magyart sem, aki elmondta volna, hogyan lehetett volna másképp, kevesebb civil áldozattal megvívni a gázai harcokat a jogos célok feladása nélkül. A hadműveletek valóban nagyon hosszúra nyúltak, de ennek katonai okai voltak. A Hamásznál lényegesen erősebb, nagyobb létszámú, jobban felszerelt Hezbollahhal, valójában egy hadsereggel, hetek alatt végzett Izrael. Mert Dél-Libanonban nem voltak alagutak, a terroristáknak nem voltak túszaik, a lakosság pedig a harcok elől Libanon északi részébe vonulhatott.

Ezzel szemben Gázából lényegében egyetlen fegyvert csinált a Hamász az amúgy is rendkívül zsúfolt terület minden négyzetméterén. Az aláaknázott lakóházak, a házakban, iskolákban, kórházakban felhalmozott fegyverkészletek, a sok száz kilométernyi alagútrendszer és maga a civil lakosság is a Hamász egyetlen stratégiai célját, a minél több halott által elérendő médiagyőzelmet szolgálta. De még így is sokkal kevesebb lehetett volna a civil áldozat, ha például Egyiptom nem teljes közönnyel, az „ablakból” követi az eseményeket, visszautasítva Izrael kérését, hogy a hadműveletek idejére a Sinai-félszigetre engedjen be pár százezer embert. Na, igen, az arab testvériség.

A hazai lapoknál dolgozókat azonban csak ritkán érdekelték a tények. A keményen antiszemita és kommunista Mérce külön sziget, de a társlapok, Telex, HVG, 24.hu, 444 is többé-kevésbé hasonló módon viszonyultak a Hamász megsemmisítésére és a túszok kiszabadítására irányuló katonai akciókhoz. E lapok Izrael-ellenessége is olyan mértékű volt, az események magyarázatára olyan kirívó egyoldalúsággal használták a palesztin narratívákat, hogy csak két választás maradt: vagy a klasszikus antiszemitizmus tört felszínre, vagy az Európát fokozatosan elfoglaló radikális iszlámmal szövetséget kötött szélsőbalos woke ideológiával van dolgunk. Az online lapok olvasói azonban többnyire nem méricskéltek; a tartalmak átható cionizmus- és Izrael-ellenességéből ők nem a Netanjahu kormány bírálatát olvasták ki, miként én sem, a kommentekből nagy bőségben ömlött a vegytiszta zsidógyűlölet.

Pontosan érzékelték ezt azok a zsidó értelmiségiek is, akik itthon a nagy vihart kavart petícióba bújtatták zavarodottságukat, félelmüket, és nem egy közülük azóta is azzal érvel, hogy egy erős Izrael káros, mert milliókat idegenít el magától. Tényleg? A zsidók évszázadokon át gyengék, védtelenek voltak, na és az segített rajtuk? És hogy sok öreg és gyerek halt meg Gázában. Miért, Ukrajnában nem hal meg sok öreg és gyerek, az oroszok ellen mégsem vonul utcára a csőcselék és a húszezer, elrabolt ukrán gyerek sorsa sem érdekel senkit. A világ számtalan nyomorúsága közül egyedül a palesztinokért ver hevesen a sok jóságos szív. Veszett, elveszett világ. Ami meg a palesztinpárti zsidókat illeti, nekik szól Kertész Imre megfigyelése a Végső kocsmában: „A sok nemzetközi zsidó, aki dühödten, tajtékozva Izrael ellen fordul, mert ki akar bújni a zsidókra zúduló gyűlölet alól”. Milyen korán látta a zsidóság örökre megoldhatatlan helyzetét! Azért egy erős Izraelnek több esélye van.
Gáza jövőjénél csak a palesztinok sorsa bizonytalanabb. Mert valójában nem államot akarnak, hanem azt, hogy a zsidóknak ne legyen államuk. Ezért fojtottak meg valamennyi béketárgyalást, ezért száz éve a háborúskodás Izrael megsemmisítéséért, és senki nem szól nekik, hogy minden háborújukat elvesztették. A vereségeikből meg erkölcsi győzelmet kovácsolnak, ez viszont felmenti őket az alól, hogy végre belássák, valamit végzetesen rosszul csinálnak.

fotó: Május 1. Moszkvában, 1972-ben. A cirillbetűs felirat: A cionizmus az imperializmus fegyvere

ITT OLVASHATÓ