2025. november 1., szombat

GYARMATHY ÉVA: HA GOND VAN A GYEREKKEL, GOND VAN A TÁRSADALOMMAL – AZ OKTATÁS TELJES ÁTALAKÍTÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: GYARMATHY ÉVA
2025.10.28.


„A tanítás teljes átalakítására van szükség. Ami nem is olyan nehéz. Csupán mindent fordítva kell csinálni, mint eddig!” – véli Gyarmathy Éva neveléslélektani és klinikai szakpszichológus. A szakértő vitaindítója a készülő Felforgatókönyv – a rendszerváltozás forgatókönyve – közoktatási fejezetének vitáján hangzott el október 25-én a Kossuth Klubban. A hozzászólás szerkesztett változatát közöljük. (A Felforgatókönyv elkészítését a Válasz Online-on kezdeményezte Lányi András, aki a vitasorozat indulásakor podcastunk vendége is volt.)


Status quo

A jelen oktatási rendszerbe kényszerített gyerekeknek semmi okuk és lehetőségük nincsen arra, hogy olyanok legyenek, mint akárcsak az ötven évvel ezelőtti gyerekek, és esély sincsen arra, hogy megfeleljenek az ósdi elvárásoknak. A gyerekek fejlődése főbb vonalakban persze nem változott meg, és kívülről nézve nem sokban különböznek a korábban iskolába járóktól. Talán emiatt erős a látszat, hogy beleillenek abba a kulturális evolúciót figyelmen kívül hagyó, fiktív, művi világba, amit az oktatás teremt. Pedig éppen azokon a területeken – információfeldolgozás, tudás, tanulás – amelyekkel az oktatás foglalkozik, a gyerekek fejlődése, képességei, érzelmei, motivációi jelentősen megváltoztak.

Egy adott kor gyermekei az adott kulturális, társadalmi, technikai közeg által formálódnak. Leképezik, ami körülöttük van, mert az agyuk automatikusan rááll a környezet megfigyelésére, utánzására, az adott világról alkotott képek, sémák kialakítására. Ez a tanulási képesség az emberi agy képlékenysége miatt rendkívül sokféle környezethez való alkalmazkodást tesz lehetővé.

A gyerekek számára az a normalitás, amibe beleszületnek. Egy gyorsan változó világban gyorsan tudnak alkalmazkodni, de ennek ára van: nem stabilizálódnak az eligazodást, alkalmazkodást biztosító alapvető sémák. A gyerekek számára azonban ez is normalitás. Nem értik, mi a baj velük, miközben a belső és külső világ össze nem illése állandó bizonytalanságot és feszültséget okoz bennük.

A jelen infokommunikációs kultúrában felfoghatatlan mennyiségű információ termelődik minden pillanatban. Megsokszorozódtak az infokommunikációs eszközök formái és száma, valamint az információátvitel sebessége.

Ma napi 74 GB információ bombázza a gyerekek agyát.

Ez nagyjából 16 filmnyi tartalom, amit a gyerekek különböző eszközökön keresztül kapnak: tévé, mobil, számítógép, reklámok, közösségi média. Az információmennyiség évente legalább 5 százalékkal növekszik, és a gyerekek agya folyamatosan alkalmazkodik a növekvő terheléshez. És ez csak az elektronikus információ! Közben ugyanis megsokszorozódtak a mindennapi életben adott lehetőségek – az élelmiszerek, játékok, háztartási eszközök, sportok és mindenféle programok. Vagyis sokkal több információból kell sokkal több döntést hozni. Mindemellett a korábbiakhoz képest jóval többféle toxikus hatásnak vannak kitéve a gyerekek, ami a fejlődő agy szempontjából jelentős tényező, hiszen mindezek egyéni hajlamosságtól függően különböző szinten enyhe agyi traumákat okoznak, ami kis mértékben, de megváltoztatja az agyi érési folyamatokat.

Mindezek oda vezetnek, hogy

a gyerekek fiziológiai, kognitív, pszichológiai és társas-érzelmi szinten is jelentősen eltérnek attól, amire az iskola számít.

Az alábbiak elsősorban a gyerekekre vonatkoznak, de az infokommunikációs társadalom minden tagját ugyanazok a hatások érik, életkortól függetlenül. A lényeges különbség, hogy a gyerekek esetében az alaphuzalozás, a szocializáció folyamata változott meg a környezeti hatások által...


Lásd még:











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.