KÖNNYEN ÁRTHAT A GYEREKEKNEK, HA CSALÁDJUK ÉTELLEL FEJEZI KI A SZERETETÉT

QUBIT
Szerző: KUGLICS SAROLTA
2025.10.31.

A problémákat nem megenni kell, hanem beszélni róluk – mondja Bogár Nikolett evészavarkutató, aki szerint a gyerekkori traumák mellett a család túlzott gondoskodása is megágyazhat a káros étkezési szokások és evészavarok kialakulásának.

Az étellel és az étkezéssel kialakított egészséges kapcsolat nem alakul ki automatikusan az emberekben – nemtől és életkortól függetlenül bárkinél megjelenhetnek evészavarok. Ezek eredete a genetikai tényezők, a pszichiátriai zavarok és a testi betegségek mellett a traumatikus életesemények és a szociokulturális környezet hatására is visszavezethető. Az evészavarok ráadásul egyre komolyabb egészségügyi problémát jelentenek világszerte: egy idén megjelent tanulmány szerint bár kevesebben halnak bele az evészavarok okozta tünetekbe, a 2020-as évekre egyre több ember él együtt evészavarokkal.

Ezeknek több fajtája is kialakulhat, attól függően, hogy milyen traumákkal küzdenek az érintettek. A legismertebb evészavarok közé tartozik a falászavar (BED – binge eating disorder) és az elkerülő–korlátozó táplálékfelvételi zavar (ARFID), amikor az érintettek azért kerülik bizonyos ételek fogyasztását, mert félnek a fulladástól vagy a hányingertől. Ehhez hasonló az anorexia nervosa, amely az önéheztetést jelenti, illetve a bulimia nervosa, amikor az érintett nagy mennyiségű étel elfogyasztása után meghánytatja magát, hogy elkerülje a súlygyarapodást.

„Az evés és az etetés messze nem korlátozódik a kalóriafelvételre”

Ugyanakkor az evéssel kialakított egyéni viszonyt nemcsak a negatív külső ingerek befolyásolhatják, hanem a társadalmakra jellemző evolúciós attitűdök is hatással vannak rá. Forgács Attila gasztropszichológus, a Pannon Egyetem Pszichológiai Intézetének klinikai szakpszichológusa kérdésünkre elmondta, hogy részben a törzsi szokások miatt alakult ki, hogy a modern ember is az étkezéssel köti össze az ünneplést és a szociális összejöveteleket. Ugyanis az ősemberek a sikeres vadászatkor jutottak csak táplálékhoz, amely után a törzs tagjainak nem kellett tovább koplalniuk. Másrészt egyénileg is meghatározó élmény az evés és az ételhez jutás: „az evés és az etetés messze nem korlátozódik a kalóriafelvételre” – mondta Forgács. A pszichológus szerint a szoptatás az anya és a gyerek első szoros érzelmi élménye, ami meghatározó esemény marad a későbbi életszakaszokban is.

„A korai tapasztalatok, élmények, így az etetési élmények nagyban meghatározzák nemcsak az evési szokásokat, hanem a személyiséget is” – válaszolta kérdésünkre a pszichológus. Egy kutatásban középiskolások étellel kialakított viszonyát mérték fel. Forgács és kutatótársai azt a hívószót keresték, ami a magyar tinédzserekből a leginkább vált ki érzelmi reakciókat. Olyan fogalmakat adtak meg a kutatók, mint politikusok, márkák, vagy zenészek nevei, de érdekes módon a kamaszok számára nem ezek a szavak rendelkeztek a legnagyobb érzelmi töltettel, hanem az „otthon evés” kifejezés. A pszichológus elmondta, hogy ezt az eredményt befolyásolhatta, hogy a felmérés kollégistákra vonatkozott, akiknek az elköltözés után felértékelődött az otthoni étkezés, mint azoknál, akik még a szülői házban éltek...

ITT OLVASHATÓ