Szerző: MELLÁR TAMÁS
2025.11.07.
Bármennyire hosszúra nyújtotta is Bauer a cikkét, mégsem talált benne helyet annak leírására, vagy legalább jelzésére, hogy milyen rendszerben is élünk most, és milyen a jelenlegi választási rendszerünk. Hallgatólagosan azt feltételezte, hogy nálunk demokratikus viszonyok vannak, és arányos választási rendszer. Ezen az alapon aztán elmarasztalja a Tiszát, hogy miért nem akar együttműködni a többi ellenzéki párttal, és megrója az ellenzéki Momentum pártot, hogy miért nem akar indulni a választáson.
Aki egy kicsit is tisztában van a jelenleg érvényes választási rendszerrel, az jól tudja, hogy itt a győztes mindent visz, és csak a nagy pártoknak van komoly esélyük a győzelemre. Kétfordulós, arányos választási rendszer esetén persze lenne értelme a kis pártok indulásának is, mert a második fordulóban észszerű visszaléptetésekkel gondoskodni lehetne arról, hogy ne vesszen el sok protest szavazat. És arra is lenne lehetőség, hogy ellenzéki koalíciós kormány alakuljon. De itt és most nem ez a helyzet.
A Fidesz kezében óriási erőforrások összpontosulnak, köszönhetően a burkolt (és sok esetben már nem is nagyon rejtegetett) állami támogatásoknak és a NER-vállalkozásoknak. A választási kampányban csak annak a pártnak lehet esélye, amelyik, ha nem is ugyanannyi, de legalább vele összemérhető nagyságú erőforrásokkal rendelkezik. Ez a tény ugyancsak az egy nagy ellenzéki párt indulása mellett szól.
Bauer Tamás előszeretettel tesz egyenlőségjelet Orbán és Magyar Péter közé. Szerinte Magyar is nacionalista és idegengyűlölő, nem szolidáris a melegekkel, EU-ellenes, és nem támogatja Ukrajna tagságát sem. Tehát ugyanazt akarja, mint Orbán, a rendszerének többi részét elfogadja, legfeljebb csak a korrupció mértékét szeretné csökkenteni. Ez a beállítás egyszerűen nem felel meg a valóságnak.
Ha valaki végighallgatta Magyar Péter az elmúlt két-három hónapban elmondott programbeszédeit, illetve a már megnevezett szakértőivel való beszélgetéseket, akkor nem juthat Bauer álláspontjára. Az persze lehet, hogy Bauer nem hisz Magyar Péter ígéreteinek (szíve joga), de azt nem állíthatja, hogy a Tiszának ugyanaz a programja, mint a Fidesznek. Magyar világosan kifejezésre juttatta az atlantista nyugati elkötelezettségét (Magyarország nem kompország), jó kapcsolat kialakítását az EU-val, az EU-s források hazahozatalát (aminek feltétele a jogállamiság visszaállítása, az Európai Ügyészséghez való csatlakozás), az euró mihamarabbi bevezetését, az oktatás és egészségügy kiemelt támogatását (szemben a Fidesz kivéreztetési gyakorlatával), az önkormányzati autonómia visszaállítását, az adórendszer reformját (áfa- és szja-csökkentést), a költségvetési egyensúly visszaállítását, és még lehetne sorolni a programpontokat. De talán ennyi is elég ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, ez nem a Fidesz 2.0 programja.
Bauer szerint Magyar Péter mindenáron kétharmados győzelmet akar. Nem feltétlenül, mondta többször is, csak úgy könnyebb lenne, kevesebbet kellene jogászkodni. Egyébként nem a kétharmaddal van a probléma, hanem a hatalomgyakorlás módjával. A demokrácia ugyanis nem a többség korlátlan uralmát jelenti, hanem az állampolgárok egyenlőségét és szabadságát. Azzal, hogy Orbánék módszeresen meggyengítették vagy egyenesen felszámolták a polgári jogokat (a választás szabadsága, demokratikus játékszabályok, sajtószabadság, akadémiai szabadság, gyülekezési jog) és az alapvető emberi jogokat (magánélethez való jog, szabad mozgáshoz való jog, szabad vallásgyakorlás), magát a demokráciát számolták fel.
Nem zárható ki, hogy Magyar Péter végső soron Orbánhoz hasonlóan kizárólagos egyeduralmat akar szerezni, és be akarja betonozni a hatalmát. Ezt ma még nem lehet előre látni, és nincs is arra semmilyen garancia, hogy a demokratikus berendezkedés elkötelezett híve marad mindvégig (bár érdemes felidézni, többször is kijelentette, hogy olyan törvényi szabályozást kell hozni, amely megakadályozza azt, hogy valaki két választási periódusnál hosszabb ideig tölthesse be a miniszterelnöki pozíciót). A jövő azonban bizonytalan.
Itt és most azt viszont biztosan tudjuk, hogy Orbán kiépített magának egy autokratikus rendszert, nagyban korlátozta a demokratikus alapjogokat, a sajtószabadságot, Nyugat helyett Kelet felé navigálta az országot, az orosz érdekek kritika nélküli kiszolgálójává vált, csődközeli állapotba döntötte a gazdaságot, rendszerszintűvé tette a korrupciót. Ennél csak jobb jöhet, és ezért szükséges támogatni a Tisza Pártot, azt az egyetlen pártot, amelynek reális esélye van a Fidesz legyőzésére.
Természetesen van kockázata a hatalomváltásnak (rendszerváltásnak). Viszont abba, hogy a Tisza Párt a választási győzelme esetén milyen kormányt állít fel és miként fog berendezkedni, a magyar társadalom is beleszólhat. Orbánnak nyolc évig tartott, míg kiépítette a szovjet-típusú autokratikus rendszerét, amikorra megszállta az állami intézményeket és kiüresítette a demokratikus intézményeket. Ha 2010 és 2018 között lett volna egy erős és aktív civil társadalom, akkor Orbán nem tudta volna végigvinni a demokráciafelszámolási programját. Lehettek volna sztrájkok, polgári elégedetlenségi mozgalmak, rákényszeríthették volna a parlamenti pártokat egy sokkal erőteljesebb és hatásosabb ellenállásra.
Mert hiába lenne két-három apró, 5 százalék körüli párt a parlamentben (amint azt Bauer szeretné), azok nem sokat tudnának tenni a hatalom visszaszorítása érdekében. Ha nincs erős civil társadalom, ha nincs komoly társadalmi ellenőrzése a hatalomnak, akkor bárki kerül hatalomra, továbbra is fennmaradhat vagy ismét visszaállhat az autokratikus rendszer. A demokráciáért aggódó Bauer Tamásnak inkább ezt kellene elősegítenie, és nem a DK parlamentbe jutásáért aggódnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.