2025. november 8., szombat

ORBÁN NAGY ÁTVERÉSE; ÓCSKA NÉZŐK LETTÜNK

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2025.11.08.


Bosszant, hogy a rút becsapásra csak menet közben jöttem rá. Voltaképpen minden előre ki volt találva, pontos koreográfia szerint működött a dolog. Meg volt írva, mi hogyan fog történni, és a végeredmény is az előre megbeszéltek szerint alakult. Washingtonban már nem volt valódi tárgyalás, pusztán egy operett előadása. Félreértés ne essék: nem azt kifogásolom, hogy végül Trump mindenben engedett Orbánnak, mert bár a részletekben még megbújhat az ördög, de a látszat most az, hogy Magyarország – másként: Orbán – teljes győzelmet aratott; a kevély Trump mindenben engedett: hozzájárult az orosz energia szankciómentességéhez, a magyar családok megmenekültek a háromszor drágább energiaszámláktól, ezen felül még kis atomreaktorokat is vásárolhatunk, Paks is megépülhet, jönnek az amerikai beruházók, mennek a magyar „kifektetők” (via Orbán), szóval összességében: coki, Biden.


Orbán eljátszotta azt a zenét, amit Trump leginkább szeret hallani és hallgatni: az elődje mindent elrontott, és ő hivatott helyrehozni azt; mintha csak Orbánt hallanánk, ahogy a saját teljesítményéről beszél.

Szóval a magyar miniszterelnök népes küldöttséget ültetett fel a gépre – még abból is előnyt és erényt akartak csinálni, hogy egy egyszerű Airbusszal mentek, semmi luxus, semmi különgép. Ott lehetett az utazók között egy sor sajtómunkás, az interjúk készítése már a gépen megkezdődött; ott lehetett vezérigazgatók tömege, rengeteg videó került ki a közösségi oldalakra, amint Orbán anekdotázik, tömegek veszik körbe, a kormányfő hihetetlenül nyugodt – minek izguljon, már hatodszor találkozik Trumppal –, ezzel szemben a tét hihetetlen magasra lett helyezve, élet és halál kérdése a megállapodás, hallhattuk. De hát ilyenkor kell a stratégiai nyugalom: noha a világ legjelentősebb politikusán múlik az élet vagy a halál, ráadásul egy kiszámíthatatlan emberen, de minek olyankor izgulni, kiváltképp, ha olyan vezetőnk van, aki még Trumppal is képes folyamatos beszélő viszonyt fenntartani.

Pénteken – de már az indulás előtt – mindenki szerepet játszott, még maga az amerikai elnök is, aki egy héttel ezelőtt kijelentette: Orbán kivételt kért, de nem kapott. Utólag jöttem rá, hogy az is csak egy kimódolt interjúcska volt. Utólag döbbentem rá, hogy a kép, amit láttunk, hamis volt. Trump előadása nem volt hiteles, ahogy mondta – és amikor mondta – cáfolta azt is, hogy valaha színészkedett (Reszkessetek, betörők!). És az dühít, hogy erre is csak pénteken reggel jöttem rá, igaz, még az eljátszott tárgyalás előtt: akkor jöttem rá, hogy át vagyunk verve, a performance hamis, a szereplők betanítottak, olyanok, akik örülnek, ha statiszta szerephez jutnak a Nagy Ember mellett. (Ha nem hiszik, hogy minderre péntek reggel döbbentem rá, nézzék meg a KlikkTV-n az „Egy óra Orbán Viktorral” című beszélgetést, ahol Galgóczi Eszterrel elemeztük a reggeli Kossuth rádiós orbáni megszólalást; akkor vált eléggé egyértelművé számomra, hogy egy operettdarab nézői vagyunk…)...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.