PAUL LENDVAI: ÉRVEK A FANYALGÓK ELLEN

NÉPSZAVA
Szerző: PAUL LENDVAI
2026.03.20.

Nem szívesen írom ezt a cikket: nem élek Magyarországon, és a választás eredménye nem érint sem engem, sem a családomat közvetlenül. Ezen kívül nem szeretnék senkit sem megbántani, sem barátaimat, sem a bátor, de szerintem tévesen gondolkodó ellenzékieket. De nagy tétről van szó: az Orbán-rendszer megbuktatása magyar sorskérdés és európai érdek.

Tizenhat év alatt könyvek, tanulmányok és sok-sok cikk jelent meg az uralkodó párt garázdálkodásának következményeiről. Az első és máig érvényes látleletet az időközben elhunyt barátom, a világhírű közgazdász, Kornai János már 2011-ben megírta: az Orbán-rendszer célja egy olyan hatalmi erődítmény felépítése, amely egy demokratikus, békés kormányváltást szabad választással lehetetlenné tesz. Itt csak a legfrissebb és szerintem kitűnő Rosta Miklós cikkre („Az Orbán-rendszer jellemrajza és lebontásának feltételei”, Élet és Irodalom, február 6.) szeretném a figyelmet felhívni, anélkül, hogy megismételném helytálló következtetéseit és időszerű figyelmeztetéseit. Rosta és a kiváló történész, Gyáni Gábor (Magyar Narancs, 2025. december 18.) is rámutat arra, hogy a Fidesz legbiztosabb szavazóbázisát a legszegényebb falusi, alacsony iskolázottsággal rendelkező rétegek adják. Ennek oka a csaknem teljes kiszolgáltatottságuk a helyi és a központi hatalomnak és a mindent elárasztó NER politikai propaganda. A szervezett butítás eredménye Gyáni finom fogalmazása szerint az, hogy „nincsenek tisztában a valóság mibenlétével.”

A március 15-iki ünnepségek, felvonulások, Orbán Viktor és Magyar Péter beszéde megerősítette véleményemet, hogy a Tisza Pártnak komoly lehetősége van arra, hogy megszabadítsa a magyar népet ettől az ellopott pénz számolásában kifáradt és a demokratikus Europában elszigetelt rablóbandától. Orbán ünnepi beszéde az olcsó politikai cinizmus iskolapéldája volt abban, amit mondott, és abban, amit elhallgatott. A négy éve a fönnállásáért harcoló Ukrajnát és az Európai Uniót támadta újra mint a háborús uszítás és a magyar függetlenség elleni összeesküvés központjait. Azt a Brüsszelt átkozza, ahonnan az ország hosszú éveken keresztül egy főre számítva a legtöbb pénzt kapta a volt kommunista tagállamok közül. Az ellenzék már nem a „Soros világhálózat”, hanem a Brüsszel-Kijev-tengely ügynöke. Az új ellenség Ukrajna és elnöke, Volodimir Zelenszkij. A politikailag instrumentalizált nacionalista kampány fő célpontja Ukrajna lett. Orbán blokkolta a 90 milliárd eurós EU segélycsomagot Ukrajnának, azzal a hivatkozással, hogy a január végén orosz rakéták által megsértett olajvezetéket az ukrán kormány nem hozza rendbe, és ezzel olajblokádot indít Magyarország és Szlovákia ellen.

Két, a nemzetközi joggal ellentétes magyar lépés is tovább mérgesítette a már feszült ukrán-magyar viszonyt. Egy ukrán bank hivatalos és a háború óta rendszeres pénztranszportját Ausztriából Ukrajnába a magyar hatóságok „maffia pénzmosás" gyanúja miatt feltartoztatták, a hét ukrán kisérőt egy éjszakára őrizetbe vették, és a 40 millió dollárt, 35 millió eurót és kilenc kiló aranyat lefoglalták. Ebből nemzetközi botrány lesz, miután az érintett ukrán bank feljelentést tett Budapesten „hivatali visszaélés és terrorcselekmény” miatt.

Emellett különösen visszataszító lehetett a harcoló ukránoknak, hogy Putyin személyesen adott át a magyar külügyminiszternek, Szijjártó Péternek - szinte ajándékként - két magyar származású ukrán hadifoglyot. Egyikük azt állította egy a Magyar Televízióban sugárzott orosz propagandavideóban, hogy őt az ukrán hadsereg cserben hagyta, az orosz katonák mentették meg az életét, és barátságosan kezelték. Orbán egy budapesti kórházban mindkettőjüket meglátogatta, és megnyugtatta őket, hogy most már „biztonságban vannak, senki sem bánthatja őket”. Mindezt – Putyin ajándékát és Orbán fellépését - a Facebookon is bemutatták, sőt egy későbbi telefonbeszélgetésük során Putyin megígérte Orbánnak, hogy a jövőben minden magyar származású ukrán hadifoglyot szabadon fognak engedni. Egy moszkvai hivatalos közlemény szerint Putyin méltatta „Magyarország szuverén kurzusát és szilárd elvi támogatását az ukrán konfliktus diplomáciai megoldásához”. E barátság nyilvánvaló jelét adta Orbán azzal is, hogy soha nem bírálja, sőt meg sem említi Oroszországot mint az Ukrajna elleni agresszív háború kirobbantóját.

Mindez érthetően felháborította az ukrán közvéleményt és Zelenszkij elnököt is, aki elragadtatta magát, és egy kormányülésen Orbánt megnevezés nélkül megfenyegette: „Reméljük, hogy egy bizonyos illető az Európai Unióban nem fogja blokkolni a 90 milliárdot vagy a 90 milliárd első részletét, és az ukrán katonák fegyverhez jutnak. Ellenkező esetben megadjuk ennek az illetőnek a címét a fegyveres erőinknek, a srácainknak, hadd hívják fel, és beszélgessenek el vele a saját nyelvükön.” Ez súlyos politikai hiba volt, és nagyszerű ürügyet adott mind Orbánnak, mind az orosz propagandagépezetnek, hogy ebből kampányt kovácsoljanak...

ITT OLVASHATÓ