FACEBOOKSzerző: BIRKÁS GYÖRGY2026.05.05.
Balásy Gyula sír a kamera előtt, és odaadja a cégeit az államnak. Megható. De mielőtt bárki megsajnálná, gondoljuk végig. Kisgyerekek kérdezték a szüleiket, tényleg háború lesz-e. Ez nem költői túlzás, több ismerősöm is mesélte. Nagymamák féltették az unokáikat a gendertől, amiről fogalmuk sem volt, mi az, de a kék plakátokról megtanulták, hogy félni kell tőle. Szülők magyarázkodtak a gyerekeiknek, miért vigyorog egy fenyegető arc az óvodakerítéssel szemben lévő óriásplakátról. Családok vesztek össze karácsonykor a migránsok miatt, akiket egyikük sem látott soha élőben.
Ez nem politika. Ez egy ország lelki bántalmazása. A félelemkeltés mechanizmusa jól dokumentált. A félelem beszűkíti a figyelmi fókuszt. Aki fél, az nem gondolkodik, az reagál. A kormány minden kérdést végletekig leegyszerűsített: ő a béke, az ellenfél a háború, ő véd, az ellenfél fenyeget. Ebből a keretből kilépni szinte lehetetlen, mert az ember agya így működik: a fenyegetésre figyelünk, nem a tényekre. Nem véletlenül csinálták így, szakértők tervezték, és Balásy cégei hajtották végre, éveken át, ipari méretekben, ezerszám ontva a plakátokat, a szpotokat, a hirdetéseket, közpénzmilliárdokból.
Egy egész társadalom pszichés állapota romlott meg. A krónikus félelem és szorongás következményei: alvászavarok, depresszió, megnövekedett agresszió, csökkent empátia, bizalomvesztés. Egy ország, amely éveken át abban a hitben élt, hogy mindjárt jönnek a migránsok, mindjárt háború lesz, mindjárt minden elvész. Miközben a valódi fenyegetés a romló egészségügy, a szétvert oktatás, az elnéptelenedő vidék, a háromszázezer kivándorló volt.
A legfőbb felelős kétségtelenül a megrendelő. Rogán Antal és a fölötte álló politikai akarat rendelte meg a kampányokat, határozta meg az üzeneteket, jelölte ki az ellenségképeket. Balásy csak végrehajtó volt, egyeztetett a megrendelővel, csinálta, amit kértek. A kék plakátok a tevékenységük kis részét tették ki, mondta az interjúban. Csak a közzététel meg a grafika volt az ő dolguk. De ha valaki éveken át, százmilliárdos profitért gyárt és terjeszt olyan tartalmakat, amelyekről tudja, hogy félrevezetnek, félelmet keltenek és mérgezik a társadalmi párbeszédet, akkor a "csak a megrendelést teljesítettem" védekezés nem áll meg. Nem kell ehhez a nürnbergi per analógiáját idézni (bár kísértő), de van egy egyszerű erkölcsi alapelv: a haszon mértéke jelzi a felelősség mértékét.
Aki ezer milliárd forintból épített birodalmat a társadalom félelemben tartásából, az nem áldozat, és nem is semleges közvetítő. Az társtettes. Erkölcsileg mindenképpen felelnie kell.
A jogi kérdés bonyolultabb. A magyar jogrendben nehéz megfogni azt, amit Balásy csinált, mert a propagandagyártás önmagában nem bűncselekmény. A túlárazás, a hűtlen kezelés, a közpénzzel való visszaélés azonban igen, és 2024-ben el is indult egy nyomozás (a választásokig persze még tanúként sem hallgattak ki senkit). A társadalmi kár, a félelem, a megosztottság, a bizalomvesztés, a kivándorlás nem számszerűsíthető egy vádiratban. Nincs paragrafus a társadalmi szövet szándékos roncsolására. Talán kellene, hogy legyen, de pillanatnyilag nincs.
A méltó válasz nem a személyes bosszú. A méltó válasz a teljes átláthatóság. Minden szerződés, minden megrendelés, minden árajánlat nyilvánossá tétele. Az összeg, amit a propaganda felemésztett, szembeállítva azzal, amit az egészségügyre, az oktatásra, a szociális hálóra kellett volna költeni. A mechanizmus részletes feltárása: ki rendelte meg, ki hagyta jóvá, ki fizetett, mennyit, miért. Nem azért, hogy Balásyt pellengérre állítsuk (persze azért is), de főképpen azért, hogy a következő Balásy kétszer meggondolja, elvállal-e egy ilyen megbízást.
Mert lesz következő Balásy. Mindig van valaki, aki elvégzi a piszkos munkát, ha elég pénz van benne. A kérdés az, hogy egy társadalom képes-e olyan intézményeket építeni, amelyek ezt költségesebbé teszik, mint amennyit megér. Független médiahatóság, átlátható közbeszerzések, a közpénzből finanszírozott propaganda törvényi korlátozása, a kormányzati kommunikáció parlamenti ellenőrzése.
Balásy odaadja a cégeit. 80 milliárd forintos cégeket, 100 milliárdos megrendelésállománnyal, amiket közpénzből épített. Megtartja az amerikai ingatlanokat, a tihanyi villát, a máriaremetei villát. Nem hagyja el az országot, mondja. Nyilván nem, amíg azt hiszi, hogy megúszhatja. De megússza-e? Remélem, nem. Sőt, még két lépést feljebb kell menni.
