2018. január 29., hétfő

FELJEGYZÉSEK A PELENKÁZÓ MELLŐL 20. - KÖVETELEM A JOGOMAT AZ ALVÁSHOZ

TÖRÖK MONIKA BLOGJA
Szerző: TÖRÖK MONIKA
2018.01.25.


Öt hónaposak az ökrök - izé... ikrek.

Nagyjából kezd kialakulni a napirend, miszerint én mindig azt és akkor csinálom, amikor őkelméék jónak látják.

Már dumálnak egymással és megy a ketrecharc a járókában is. Senkit ne tévesszen meg Adél baba álságosan angyali tekintete - gyakorlatilag ő Xena, szegény Dani meg csak néz, hogy most mi a fos van, hogy valaki állandóan kiszedi a cumit a szájából, aki nem az ő keze, és jó messzire elbaszarintja.
Adél baba minden edzőterem álma, ilyen feszes és izmos csajt még a gyógytornász se látott.
Ugyanez a gyógytornász - akihez azért járunk, mert hát mégiscsak picit hamarabb jöttek, hátha van valami baj (nincs, de lehet vele keresni) stb. - nagyjából a zoknijáig lepisilte magát a meghatottságtól, amikor Dani elkezdte a csajozós dumáját.

A kiscsávó egyébként tényleg elképesztő. Én beszarok tőle. Van neki egy speciális, csakis csajoknak tartogatott mosolya, de ha nem figyelnének, már dumál is nekik. Konkrétan verem a fejem a falba, hogy ezt hogyan fogom kinevelni belőle (sehogy, nyilván). Mindenki, ismétlem: mindenki beájul tőle. Mondjuk, éjjel fél négykor nem vagyok annyira vevő a csajozós beszólásaira...

Adél - nevéhez méltóan - kemény csajból van, ő nem szarozik benyalással, mint a bátyja. Ha ordít, akkor ott ordítva van, kérem. Semmi cicó. Rezeg a fal. Nem kér extrákat, de azt azonnal.
Én ezt értem és tulajdonképpen baromira értékelem is. Én is így működöm. De én vagyok az alfanőstény!!!

Ami nekem érdekes, az az apjuk. (Jó, hát nyilván érdekes volt eleve, különben nem volna az apjuk).
A Csodapasi világéletében lányra gyúrt. Most, hogy végre van neki lánya, persze el van olvadva a fiától, aki a kiköpött mása. Ennek ellenére bárhányszor képes elmondani - állítottam volna azt valamikor is, hogy a Csodapasi szűkszavú?! -, hogyan kell a női alsó felet kezelni krémekkel. Nekem négy lányom van. Neki ez az egy, még friss :)

Vidáman telnek a napok, csak én szeretném tudni, milyen nap van, melyik hónap és melyik év...

Szerintem azért tök jó nekünk. Tényleg. Leszámítva persze azt a lelkiállapotot, amit mindenki ismer, hogy megöllek, ha hozzám szólsz :)

Ha a csend beszélni tudna... Na, akkor azt is megölném :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.