2018. augusztus 17., péntek

ORBÁNNAK CSAK ÜRÜGY A SZUVERÉNITÁS, MERT VALÓJÁBAN OPPORTUNISTA - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.08.17.


- Európa bajba kerül, ha Trump valóban újsütetű ideológiai szövetségesének tekinti Orbán Viktort

- Az illiberális rezsimek a jogállami kereteken belül a múlt század első feléből a nép államát élesztik újjá, de azért nem fasiszták

- A hónap végével zár be Budapesten a Nyílt Társadalom Alapítvány irodája, közben Soros György majdnem félmilliárd dollárt tett fel arra, hogy az amerikai tőzsdén csupán kérészéletű az elnök adópolitikájának jótékony hatása

Bloomberg

A hírügynökség egy napon belül már másodszor foglalkozik a megújult magyar-amerikai kapcsolatokkal, kiemelve, hogy Orbán Viktor ugyan már jó ideje páriának számít az EU-ban az illiberális demokrácia miatt, ám Amerika szemében most lassanként ő lesz az a vezető, akihez fordulni kell Európában. Az Obama-kormányzat még indexre tette a magyar politikust, Trump azonban udvarol neki. A miniszterelnök már közel került Putyinhoz és a washingtoni felhatalmazás csak megerősíti a helyzetét a földrészen végigsöprő populizmus vezéreként. Orbán az ígéri, hogy összefogja a jobboldali erőket a jövő évi EP-választások előtt, mert így akarja a saját javára billenteni az erőviszonyokat. Trump a Közel-Keleten már megmutatta, hogy megy ez: dicséri az autokratákat, ha azok ugyanazt akarják, mint ő, viszont bünteti a nyakaskodó Törökországot. Ha Orbán most modell lesz az amerikai képletben, akkor az rossz hír az európai fő áramlat vezetőinek, akik szeretnék megvédeni a liberális rendet az „Amerika mindenek előtt”-tel szemben.

FT

A múlt heti korrupcióellenes tüntetések szétverése után az nyugtalanítja a nyugat-európai kormányokat, illetve az EU-t, hogy Magyarország és Lengyelország után komoly veszélybe kerül a jogállam, illetve a demokratikus intézményrendszer Romániában is. Az alapvető aggály az, hogy a román szociáldemokraták irányítása alatt az ország visszalép az uniós értékeket tekintve, ráadásul a jövő év első felében Bukarest lesz a közösség soros elnöke. Pontosan egy hónappal azután, hogy megünneplik a Román Királyság és Erdély egyesülésének 100. évfordulóját.

Eközben Brüsszel még 12 év elteltével is különleges mechanizmus segítségével figyeli az országban a jogrendszert és a kenőpénzek elleni küzdelmet. Annál is inkább, mert a múlt hónapban távoznia kellett a korrupció elleni különleges ügyésznek, még az államelnök sem tudta megvédeni. A fő mozgató erő Dragnea, a kormánypárt erős embere, akit hivatali visszaélés miatt elítéltek, de semmiképpen sem szeretne börtönbe vonulni. Azonban a megmozdulások jelzik a hatalomnak, hogy közvélemény türelmének vannak határai. Ily módon Romániában a jogállamért vívott harc időnként szó szerint csata formáját ölti.

Süddeutsche Zeitung

Az elemzés szerint komoly a veszély, hogy a nyugati demokráciák fennmaradnak ugyan, de feladják liberális szellemiségüket, Európában ezen dolgozik mindenekelőtt Magyarország és Lengyelország. Az illiberális demokráciák nem egyszerűen hibridrendszert jelentenek, illetve Janus-arcúak, valójában államok az államban. Az ilyen kormányok úgy tekintenek magukra, mint amely a nép jóvoltából védelmezi az ellenségek által fenyegetett nemzetet. A helyzet komolyságára való tekintettel különleges jogokra tartanak igényt. Vagyis gyámkodó abszolutizmust vezetnek be. Ez nem fehérre mosott fasizmus, még az autoriter irányítás alá került magyaroknál és lengyeleknél sem. Úgy lehetne megragadni, hogy a múlt század első felében megismert népállamot hozzák vissza a jogállamban. A népre hivatkozva monopolizálják a demokratikus hatalmat. Hogy ez elsőként Orbánnak és Kaczynskinak sikerült, két éretlen demokráciában, az nem véletlen. De a paletta Trumpig terjed. Persze az illiberalizmus nyugati kísértése össze sem hasonlítható azzal, amilyen tekintélyelvűség Kelet-Európában van.

Különösen aggasztó, hogy a politikai vitákat immár nem lehet lefolytatni, mert a kérdés úgy vetődik fel: szuverenitás kontra politika. A népre hivatkozó vezetők monomániásan összpontosítanak a nemzeti autonómiára és identitásra, a határok védelmére, az ellenség elleni küzdelemre, mintha más nem is lenne fontos. És itt teljesen lényegtelen, hogy csak megjátsszák, mint az opportunista Orbán, aki úgy tesz, mintha. Számukra teljesen mindegy, hogy nem ritkán a politikai realizmus húzza a rövidebbet, náluk a szakszerű politika háttérbe szorul, a nemzeti nagyság és függetlenség visszaállítására hivatkozva.

A súlyos gondok eközben megoldatlanok maradnak. Csak a határvédelem, a tranzitövezet, a haza és az idegen túlsúlya számít. Ebben a helyzetben hoppon marad a józanész, az okos érvek nem sokat nyomnak latban a túláradó érzelmekkel szemben. Amelyik ország meg akarja ezt úszni, annak ki kell szakítania magát a szuverenitás vagy politika irracionális alternatívájából. De ehhez az kell, hogy a liberális demokraták az államban többé ne húzzák össze magukat oly szégyenletesen, hanem ismét vegyék át az irányítást...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.