2018. december 7., péntek

A VICI LEJÁRATÁSA

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.12.07.


Ezt én nem olvastam annak idején, csak most Molnár Bálint írásában való hivatkozásként (TGM: Kövér László és az ellenzék becsülete). Hervasztó. Szomorú. De leginkább rémisztő. Viszont ezt nem lehet szó nélkül hagyni, ez mégsem a levéltetű-effektus, nem nagyítunk fel semmit, TGM még most is elég nagy ahhoz, hogy komolyan vegyük, bár szorgalmasan dolgozik azért, hogy elérje, ne legyen érdemes foglalkozni a megnyilvánulásaival. Ez a fenti cím nyáreleji megjelenés, tekinthetnénk akár elévültnek is, de az szörnyű volna, ha bárkiben hagynánk felmerülni a kétséget, nincs-e igaza ennek a fantasztikusan olvasott, kiváló embernek legalább némely részletben.
Megtörten jelentem, nincs. Azért ez ritka, még azóta is, hogy TGM "balra áll egykori önmagától". Amiről én nem pontosan tudom megállapítani, mit jelent, de nem kell nekem mindent érteni. Azért nem tudom megállapítani, mert én még sosem álltam magamtól semerre sem, mert bár sosem gondoltam, hogy a világnak igazodnia kellene hozzám, mégis mindig a világ elmozdulásait láttam egy állandónak tekinthető értékrendtől, amiben én eszmélésnyi korom kezdetétől megállapodtam magammal, amihez képest az éppen uralkodó politikai kurzus hol erre állt, hol meg arra, de én eddig nem láttam rá okot, hogy változtassak a világhoz való viszonyomon általában és az emberhez való viszonyomon különösen. Félre ne értsenek, sosem éreztem magam egyedül ebben a rendben, általam nagyra becsült referencia személyek egész seregéhez tartoztam és tartozom ma is, Lao Cetől kezdve Diderot-n és Karinthy Frigyesen át Ottlik Gézáig. Az a vágy valahogy sosem támadt fel bennem, hogy bármelyik politikus helyzetét tekintsem igazodási pontnak.
Kénytelen vagyok idézni, pedig nem szívesen teszem, ezek a mondatok olyan mértékig méltatlanok egy okos emberhez, hogy jobb volna hagyni, olvadjon csak bele a megvédeni szándékozott sötétségbe, dehát nem lehet, lám olykor így vagy úgy, csak előkerül. "...pedig őt már igen régóta próbálják alaptalan állításokkal lejáratni. Olyan állításokkal, amelyekről én jól tudom, hogy nem igazak – s ezt már korábban föl kellett volna hoznom." Lejáratni - mint tudjuk - azt lehet a közhiedelem szerint, aki a társadalom megbecsült tagja, köztiszteletben áll, hiteles, cselekedeteivel ezeket a tulajdonságokat szilárdítja. Valójában persze egy igazán hiteles, becsülhető embert nem lehet lejáratni, azt mindig saját magának kell kezdenie, lejáratni az ember csak önmagát tudja. A lejáratást végzők általában ócska alakok, akik a saját szintjükre próbálnak rángatni rendes embereket, fordítva ez nem elképzelhető.
A szóban forgó viceházmester jellegű figurán nincs mit lejáratni. Bármi "lejáratót" közölni róla olyasmi, mint Hitlert lejáratni azzal, hogy szobafestő volt (nem tudom, érthető-e, lényegében mindegy, mit festett, tájképet vagy szobát). A különbség mindössze a két gazember formátumában van, legalábbis ami a tetteiket illeti, amennyiben Hitlernek lehetősége volt kiélni az ösztöneit, a magyar parlament viceházmesterében fortyogó gyűlölet meg egyelőre egy fazék fedőjét sem bírná megemelni - kicsi és jelentéktelen figurának az indulatai is kicsik és jelentéktelenek.
Dehát nemcsak ez a baj. Hanem a következő félmondat: "Ugyanis amikor Kövér László a Társadalomtudományi Intézetben dolgozott, a formális besorolás ellenére ez az intézet már az égvilágon semmiben nem különbözött más kutatóintézetektől..." Sajnálattal közlöm, abban különbözött, hogy az intézmény neve: MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete. Azaz minden ott "dolgozó" munkaadója az MSZMP Központi Bizottsága volt. A TGM által említett egyetemek és kutatóintézetek meg nem a Központi Bizottság cégére alatt működtek. Lehet, a különbség árnyalatnyi. Én annál kontrasztosabbnak vélem. Az meg - a cikk szerzőjének engedelmével - senkire sem volt ráírva, hogy "egyértelműen rendszerellenes fiatalember", például rám sem, pedig velem kapcsolatban nem volt nehéz rájönni a rendszerrel kapcsolatos véleményemre, amennyire ez egyáltalán lehetséges, hallani lehetett a műsoraimban, az utókor mégis csak azt látja: munkahelyem a Magyar Rádió. És nem a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának egyik fiókja. Mellesleg tényleg nem tudom, nekem például honnan a fenéből kellett volna értesülnöm arról, hogy egy "fiatalember" azért kérte felvételét éppen a fent nevezett munkahelyre, mert az ő "egyértelmű rendszerellenessége" éppen erre predesztinálta.
Végül, de legkevésbé sem utolsó sorban, ki a nyavalyától várhatnám el inkább, mint TGM-től, hogy semmi módon ne kommunistázzon? Hogy tisztában legyen a fogalom (kommunista) alkalmazásának képtelenségével, tökéletesen mindegy, annak állító vagy tagadó formáját használja-e. Az ő "védence" (ó irgalom atyja ne hagyj el, TGM semmitől sem undorodik?) kommunistázhat, az rendben van, azon a szinten, ahol ennek az alaknak a definíciókat felfogni képes kapacitása tartózkodik, nem kérjük számon a kifejezés értelmezését. De éppen TGM ne tudná, hogy ilyet nem lehet leírni: "Kövér Lászlóról mindettől függetlenül is terjesztik, hogy „kommunista” volt, amiből egyetlen árva szó sem igaz." Mert ez a mondat az illető kommunistaságát tagadja, nem a szóhasználat indokolatlanságáról szól (ha netán nem volna teljesen tiszta, miről beszélek: Aberráció - 2017. november). Hogy minden kétség eloszoljon, íme a folytatás: "Ifjúkorában az volt az álláspontja, amit később elkezdtek „balliberálisnak” nevezni, ami azidőtt „szociális érzékenységgel” (ez is butuska terminus) kombinált szabadelvűséget jelentett, Kövér esetében mindig, annak idején is erős „nemzeti elkötelezettséggel”. Később persze konzervatívabb lett, mint oly sokan." Konzervatívabb? Ne! Komolyan? Addig is konzervatív volt, csak az később fokozódott? Jézusmária. Bocsánatot kérek, nem bírom tovább, tényleg fölkeveredett a gyomrom.
Esendők vagyunk mi mind, persze, gondolunk marhaságokat, olykor le is írjuk őket. De ennyit egyetlen cikkbe belehányva, ezt tényleg nem hittem volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése