Szerző: SZENCZI TÓTH KÁROLY
2018.12.19.
A belosztály rendíthetetlenül derűs főnővére a reggeli megbeszélésen felolvasta a főigazgató körlevelét. Az alagsori raktárban tetemes az elfekvő készlet, négyoldalas a lista, ebből lehet igényelni. Íróasztal, lámpa, vécépapírtartó, műszerkocsi és így tovább. A kinézett holmira jó lesz gyorsan lecsapni, mert a szemfülesebb osztályok megelőzhetnek.
Kinéztem egy asztali lámpát az adminisztrátornő asztalára, a főnővér azonnal telefonált, de elkéstünk. A régi endékás rádióval, melyet a nővérszobába szántam, ugyancsak. Végül megakadt a szemem egy tételen: „Mikulás-jelmez (föveg, kabát, nadrág, szakáll, puttony, bot)”. Alighanem az egykori télapóünnepségek idejéből maradt vissza. 1990 után országszerte már a karácsony jézuskás változata jött divatba. Azonnal megjelöltem. Komolyan tetszik gondolni? – kérdezte a főnővér. Ugyan már..., de elképzeltem magam, karácsonykor, hogy mint Mikulás tartok nagyvizitet... Aztán hiába pásztáztam a készletet, nem találtam semmi használhatót. Egy hét múlva a főnővér említette, lenne itt a listán kívül valami. Az ápolási igazgató asszony kedvelte osztályunkat, bizalmasan megsúgta, Csilla von Boeselager máltai szeretetküldeményéből van a raktárban két új, fekvő beteget a kádba emelő szerkezet, ki sincs csomagolva. Tudtam, az ápolónők hajnalban lavórral járnak mosdatni. Ez kell, ezt nagyon kérjük! – mondtam. Csak utóbb tudtam meg, ahhoz, hogy használatba vegyük, a fürdőszobát át kell építeni, és speciális kádat telepíteni. De a probléma idejekorán megoldódott. Mondhatni, az első percben. Az ágyemelő készülék, bárhogy próbálták is, nem fért be a fürdőszoba ajtaján. Ott állt a három rakodó ember, ott állt a főnővér is, akinek meg kellett kapaszkodnia, úgy nevetett. Jobb, mint a Mikulás – mondta elfúló hangon, hahotázva...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.