2019. január 30., szerda

A MIGRÁCIÓ ÉS MI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BÓCZ ENDRE
2019.01.25.


A magyar történelemben Orbán Viktor rekorder; jelenleg negyedik hivatali idejét tölti miniszterelnökként. Ez jelentős politikai teljesítmény; a kiegyezés óta csak Wekerle Sándornak sikerült háromszor, Khuen-Héderváry Károlynak, Tisza Istvánnak és Teleki Pálnak kétszer, alkalmanként egy-egy ciklus tartamára, és Fock Jenőnek 1967 és 1975 között két egymást követő ciklusra elnyernie e tisztet, és csak két politikus volt Magyarország miniszterelnöke három egymást követő parlamenti ciklusban: Lázár György 1975 és 1987 között, és Orbán Viktor 2010-től napjainkig. Kormányfői megbízatásainak e sorozata a 2010. évi elsöprő választási győzelemmel kezdődött. Az ekkor szerzett parlamenti fölény birtokában gyökeresen átalakította a közjogi berendezkedést, és megszerezte pártja részére a kulcsfontosságú állami szervek és intézmények vezető pozícióit. 2010 végén – az ún. „pofátlan végkielégítések” (© Lázár János) ügye nyomán – az országgyűlés (nyilvánvalóan pedagógiai célból, mindenki okulására) megnyirbálta az Alkotmánybíróság hatáskörét, és a testületet „megszelídítette”. A választási rendszer 70 százalékos részvételnél a választópolgárok 30–40 százalékának támogatása esetén is 2/3-os parlamenti fölényt biztosít. A 2018. április 8-a utáni népes tüntetések – „politikai bolhacirkusz” (© Rogán Antal) – szavalókórusai is hidegen hagyták a miniszterelnököt. Programot nem hirdetett 2010 óta, de nemrég mintegy személyes célkitűzésként beszélt egy csábos ábrándról; arról, hogy Magyarország 2030-ra az öt leginkább vonzó Európai ország egyikévé lehetne. Ez felfogható további három ciklusra szóló, már jó előre kész – és valóban titáni – miniszterelnöki programnak is, de mint ilyen, tényleg rendkívüli derűlátásról tanúskodik.

Sok jel szerint az országban a hangulat távolról sem bizakodó. Kedvezőtlenek a demográfiai adatok; a lakosság létszáma már tízmillió fő alá csökkent, döntően azért, mert a születések száma alacsony, s ezt a perspektívátlanság jelének szokás tekinteni. Az utóbbi néhány évben már félmilliónál többen mentek külföldre dolgozni, és a középiskolás fiatalok nagy hányada is azt tervezi, hogy külföldön tanul tovább, nem is titkolva, hogy a jövőjüket is ott tervezik, mert itthon ők sem tartják a kilátásokat ígéretesnek. Mindezt figyelembe véve a miniszterelnöki vízió sokban emlékeztet az egykori „vas és acél országa” célkitűzéshez. A hozzá logikusan kapcsolódó részletes program alig különbözhet attól, amit Winston Churchill miniszterelnöki székfoglalójában bevallott: „nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést és könnyeket”, hiszen vonzerő dolgában a jelenlegi ötödiktől elválasztó távolság is nagy, és manapság is inkább nő, mint csökken; a mindennapok azt mutatják, hogy inkább a vonzerő inverze működik...


ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése