2019. január 9., szerda

A TÚLOLDAL, AVAGY MERRE TOVÁBB 2019-BEN?

MÉRCE
Szerző: MERKER IVÁN
2019.01.09.


Az elmúlt hetek tüntetéssorozata, objektíven nézve, nem ad okot túl sok bizakodásra. Bár ez volt az elmúlt évek legjelentékenyebb kormányellenes tiltakozása, ugyanakkor a „rabszolgatörvény” és a magyar jogállamiságot a sárba tipró közigazgatási bíróságok nem tudtak a netadós tüntetésekhez hasonló méretű tömeget utcára szólítani (annak ellenére sem, hogy a túlóra szabályainak módosítását a lakosság túlnyomó többsége elítéli), és jelen állás szerint nemhogy a kormány leváltását, de még a szégyenletes és népszerűtlen rabszolgatörvényt se fogják visszavonni. Ugyanakkor fontos fejlemény, hogy a Budapesten kívüli tüntetések kifejezetten kiemelkedő méretűek.

Ráadásul, bármit is gondoljunk a pártok szerepéről a tüntetések során (szerintem egyébként nem volt egyértelműen negatív a szerepük), egyre inkább érezni, hogy a pártok a frissen jött publicitást mindenféle előválasztás szintű politikai játszmákra szeretnék felhasználni. Az ellenzéki politizálást több mint fél évtizede megbénító, folyamatos összefogásizmust sem sikerült másfél hétnél hosszabb időre elfelejteni, teljesen elfeledkezve arról, hogy az áprilisi eredmények alapján az ellenzéki pártok szavazói nem alkotnak egyértelmű többséget.

Ugyanakkor nincs okunk a teljes elkeseredettségre.

Az ellenzéki tüntetések, ellentétben a politikai pártokkal, legalább egy kis reményt tudnak nyújtani a sokszor már minden reményt vesztett ellenzéki szavazóknak. Megmutattuk, hogy vagyunk még pár ezren, akik (sokszor minden ez ellen irányuló belső késztetésünk ellenére is) akár hajnali egyig is kint maradunk az utcán, a könnygázfüstben, mínusz akárhány fokban is. 2018, az év, amely sokunk számára inkább szólt a reménytelenségről, mint bármi másról, pozitívan ért véget.

Ez nem csak azért fontos, mert így egy kicsit kellemesebben érezhetjük magunkat a bőrünkben, hanem azért is, mert a reménytelenség öngerjesztő folyamat: ha nem hisszük el, hogy egyszer átevickélhetünk a túloldalra, a racionális cselekedet meg se próbálni.
Ha viszont hiszünk abban, hogy akár csak minimális esély is van egy jobb Magyarország megteremtésére, akkor racionális cselekedetté válik az ezért való munka.

Egy jobb Magyarország megteremtése ugyanakkor ott kezdődik, hogy felismerjük: nem elég, ha a túlsó parton a pokol egy másik, kibírhatóbb bugyra vár ránk – a lehetőséget ezért hiba mindenféle, Jobbiktól Momentumig terjedő nagykoalíciókról szóló álmodozásokra pazarolni. Fel kell ismernünk, hogy – sajnos – nem mindenki, aki Orbán ellen van a „szabadság barátja”...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése