2019. január 4., péntek

ÉLET ÉS IRODALOM LXIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM TARTALOMJEGYZÉKE 1. (PUBLICISZTIKA - FEUILLETON - VISSZHANG)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.01.04.



P U B L I C I S Z T I K A

Váncsa István: Futurológia

A brazil katonai diktatúra egyetlen hibája, hogy belső ellenségeit csak megkínozta, de nem ölte meg – ezt Jair Bolsonaro, Brazília új elnöke még 2016 nyarán mondta a Jovem Pan rádiónak, ám a szöveg a rádió honlapján továbbra is fellelhető. Bolsonaro nem akárki, hanem miniszterelnökünk új kedvence, Orbán az ő kedvéért töltötte Brazíliában a szilvesztert és az újévet, az ő kedvéért repült oda-vissza nagyjából húszezer kilométert, szükségesnek tartotta ugyanis, hogy az elnöki beiktatáson tiszteletét tegye. Azért ragaszkodott hozzá, mert – az MTI híre szerint – „...azokat az értékeket, melyeket Magyarország is fontosnak tart, Jair Bolsonaro győzelemre vitte a hazájában”.

Vegyük át még egyszer: azokat az értékeket, melyeket Magyarország is fontosnak tart.

Most egyébként beláthatjuk, mennyire indokolt, hogy miniszterelnökünk komfortos légi járműveket vásároltatott a honvédséggel, neki ezekre csakugyan szüksége van. Más európai politikusok semmi hasznukat nem vennék, ők ugyanis az EU-hoz tartozónak érzik magukat, ennek megfelelően leginkább egymással kommunikálnak, egymást látogatják, arra pedig szinte bármilyen közlekedési eszköz megteszi, akár a postakocsi is.


Fáy Miklós: Megszűnt a Muzsika

Benda László: Ázsia, 2019 - Mit hoz a múlt?

Szűcs László: Városálmok Kolozsvártól Temesvárig

Szüdi János: A rabszolgák hada

Nincsen abban semmi csodálnivaló, hogy a köztársasági elnök aláírta a munka törvénykönyve – rabszolgatörvényként elhíresült – módosítását. Ha egy baráti társaság elfoglalja egy ország legfőbb közjogi méltóságait, vezető pozícióit, az események menete nem is lehet más. Gondolják végig a köztársasági elnök sanyarú sorsát: az elfogadott törvény aláírására öt napot engedélyeztek számára az Alaptörvény összeállítói. Nem számít, az adott törvény miről szól, nem számít, mekkora a terjedelme, nem számít, naponta hányat küldenek át neki.

Kovács Zoltán: Instruktorok

Görgey Gábor: A nemzet komédiása - Sas Jósef 80 éves

Soós Eszter Petronella: Megbukott-e Macron?

Amikor a sárga mellényesek Macron démission! felkiáltásokkal tüntettek, követelve a francia államfő lemondását, sokan mondták, kérdezték, vélték: Emmanuel Macron ezennel végérvényesen megbukott. Vége. Persze nem mindenki egyforma örömmel: Macron ellenfelei és utálói kellemes érzéssel nyugtázták az „elitelnök” aktuális nehézségeit, míg hívei és kedvelői inkább szomorúan gondolták át, hogy a francia elnök talán mégsem lesz Európa megváltója, akire olyannyira számítottak. De vajon igazuk van-e azoknak, akik szerint Macronnak örökre vége? És ha igen, miért? És főleg: van-e innen visszaút a számára?

Simonovits András: Figyelj a hasadékra!

Balla Eszter: A pokol tüze Kaliforniában

Standeisky Éva: A tisztaság medre

Schüttler Tamás: Ámosz Oz (1939–2018)

Ungvári Tamás: A foltos nyakorján - Avagy hogyan lett magyarrá a zsidó

Hanák András: Felhő-Magyarország

Darvasi László: Berlini szilveszter

Hegyi Iván: Nemzeti nehézipar
Károlyi Csaba. Grendel Lajos (1948–2018)

F E U I L L E T O N 

Almási Miklós: A test mint öntudat

IRODALOM

Szántó T. Gábor:  Éden

Flóra az öccse mellett fekszik. Otthon, a Visegrádi utcában sosem alhatnak így, csak itt, a nagymamáéknál, a Holló utcában. Otthon a szobában két heverő áll, csak a lábuk ér össze. Bezzeg itt, a hálószobában, a magas és széles franciaágyon bőven van hely. A tavalyi nyári szünetből is főleg erre emlékezett: a hatalmas ágyra, amin együtt alhattak.

A délutáni hőségben minden a testhez tapad. Ruha vagy lepedő, egyre megy, a forróságtól viszket a bőre. Ebéd után mindenki pihen. Apa, anya, akik nyaralásból jöttek meg, a vendégszobában, és a nagymamáék is, akik nyugdíjasok, a nagyszobában. A nyitott ablakra feszített szúnyoghálón át, a kertből behallatszik a tücskök ciripelése és a méhek dongása, úgy, mint Tokajban. Mindenképpen olyan házban szerettek volna lakni Pesten is, aminek legalább kis kertje van, de úgy, hogy a nagypapa még gyalogosan eljuthasson a zsinagógába, amit ő valamiért sűlnek mond.

Szaniszló Judit: Én úgy szeretném mindhárom gyerekemet!

Az első gyerekemet, aki tizenkilenc évesen, egy szemérmes szeretés első éjszakáján fogant volna, nagyanyámék nyikorgós nagyágyában, elsőéves egyetemistaként. Úgy szeretném, hogy akkor vesztettem el a szüzességemet, és semmit nem tudtam a testemről. Szeretném a diákkedvezményesen, vékonyan, öt év diabétesztartam után szövődménymentesen és könnyedén kihordott terhességemet, amit akkor még nem volt bűn terhességnek hívni. Úgy szeretném a három város közötti folytonos suzukis ingázásokat, mert hol egyik, hol másik anyósnál, hol a saját városunkban kellett lenni, amit a gyerek apja nem is szeretett, de ott volt a saját lakás, hát ott kellett boldognak lennünk. Szeretném, hogy kétségbe voltam esve és nem értettem semmit, és a gyerek apját is alig-alig ismertem, de az érzés, ami anno, ritkás találkozásaink alkalmával belém akadt, még jó ideig kapaszkodott a szívembe. Szeretném a miskolci hétvégéket a szüleimnél a négyajtós átmeneti szobánkban, amelynek valamelyik ajtaja mindig ránk nyitódott, és ilyenkor fogösszeszorítva káromkodtunk, pedig a gyerek előtt nem kellett volna.

Murányi Sándor Olivér: A karizmatikus

Nem érkezik. Zuhan. Rá a háztetőre. Onnan az udvarra. Esőben. A szigeten az esős időket szeretem a legjobban. Van valami meghitt abban, ahogy fekszünk a félhomályban a családdal a hálószobában, csorog az ablakon és kint a fenyőkön a víz. Három hatalmas fenyőt örököltünk a régi tulajtól, az udvaron magasodnak, ezek mellé hoztam Erdélyből negyven csemetét, amelyekből egy esztendő alatt három maradt életben. Három-háromnál tartunk. Amikor a szomszéd meglátta, mit ültetek, megkérdezte: – Maga is művész? – Miért? – feleltem a kérdésre kérdéssel. Mert ötven évvel ezelőtt is ők voltak a bolondok, akik a Duna közepén, a Szentendrei-szigeten ültettek fenyőt, ahol nem őshonos. Igen, jól hallja, romantikus lelkű bolondok. A fák közül csak néhány nőtt meg, azok szemetelnek a legtöbbet. Mintha ezzel is tiltakoznának a homokos talaj ellen…


Finy Petra: Börtönország
Krusovszky Dénes: Számozott mondatok
V I S S Z H A N G

Gyárfás Péter: A „nem szeretem” modern

Balogh Ákos Gergely: A kezdetek

Tódor János: Nemzeti gruppen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.